A Gödöllői Iparművészeti Műhely húszéves jubileuma alkalmából

Kert a városban címmel kiállítás látható a Pesti Vigadóban 2018. április 12 és június 10 között.

 

 

„Bármennyire beleveszünk színeinek, formáinak és illatainak útvesztőjébe, a kert még legzabolátlanabb, legburjánzóbb angolkert formájában sem maga a vadon. Ellenkezőleg, a kert a természet és az ember, a vadon és a polisz határa és együttese, amely egyesíti e kettő találkozásának harmóniáit és feszültségeit."
Kodolányi Gyula

Kiállítók:
Anti Szabó János (képzőművész),
Bajkó Dániel (festőművész),
Barabás Márton (képzőművész),
Bikácsi Daniela (festőművész),
Bódis Erzsébet (1923-2013) (kárpitművész),
Bohus Zoltán (1941-2017) (üvegművész),
Dobribán Fatime (festőművész),
Farkasvölgyi Éva (kárpitművész),
F. Orosz Sára DLA (keramikusművész),
Fekete György (belsőépítész)

Hager Ritta (kárpitművész),

Hidasi Zsófi (textiltervező művész),
Incze Mózes (festőművész),
Katona Szabó Erzsébet (textilművész),

Kelecsényi Csilla (textilművész),
Kókay Krisztina (textilművész),
Kun Éva (keramikusművész),
Olajos György (festőművész),

Orosz István (grafikusművész),
Posztobányi Péter (festőművész),
Remsey Dávid (grafikusművész),
Remsey Flóra (1950-2014) (kárpitművész),

Simonffy Márta (textilművész),
Szőcs Miklós TUI (szobrászművész),
Szuppán Irén (1927-2016) (kárpitművész),
T. Doromby Mária (textilművész),
Varga Melinda (szobrászművész)


Szervező: Katona Szabó Erzsébet, textilművész, az MMA rendes tagja

 

A kert a városban mindenképpen izgalmas cím egy kiállításnak, különösen akkor, ha egy csoportos, ráadásul tíz év munkáiból válogató áttekintő kiállításról van szó. Nagy merítésre ad lehetőséget ha egyen patináns, jó nevű kör állít ki. Ugyanakkor elég nagy a baki lehetőságe is. Nagy reményekkel mentem én is, a plakát alapján elég sok prekoncepcióval. A kiállító iparművészek névsora elég széles körben reprezentálja a magyar iparművészet színe javát, nekem a kiállításról mégis egy féstmény emléke fog megmaradni legerősebben. De ne szaladjunk ennyire előre.
A teljesség igénye nélkül azért pihenjünk meg néhány műnél. Az első teremben több más alkotás mellett, rögtön ott pompázik Orosz István két, hengeres tükörrel bemutatott sövénylabirintus rajza. Nagyon látványos, izgalmas. Elég nehéz is megrajzolni egy ilyet. Orosznak nagy rutinja van már ebben, szinte védjegye, ezért nem meglepő, hogy tőle és pont ezeket válogatta be a kurátor. Orosz alkotásia mellé méltó párként került Barabás Márton pár spirálja. Én kifejezetten szeretem ezeket a zongorából készülő elvont, rajzos szobrokat. Érzem a tárgyak mögött húzódó gondolatiságot. Kidolgozásuk természetesen míves, igényes, ugyanakkor minden darab elengáns, és összességében letisztult. Oroszhoz hasonlóan Barabás sem idén kezdte a zongorából épülő spirálok körbejárását. Érződik is ez a mélység minden darabon. Barabás beválogatását sem ott sem így utalag nem értem - azzal együtt, hogy szeretem a műveit, örülök, hogy láthattam, - de mint kert, nem nagyon passzol. Orosz István sövénylabirintusaihoz formailag mindenképpen, de a kertekhez nem találom a hidat.
A második terem közepén Szőcs Miklós TUI szoborcsoportja uralja a teret. Ez a hét elemből, hét különböző fából, hét különböző mértékben csavarodó szoborból álló alkotás elég izgalmas és elég látványos választás. Ismét inkább köthető a spirál formához, szimeriához mint egy kerthez. Míves munka, nemes, sallangmenetes,, ilyenmód méltó is ehhez a viszatekintő kiállításhoz. Én ezen a ponton még reménykedtem valami kertszerűbbe. Vagy legalábbis a kert, a kordában tartott vagy pont hogy belakott burjánzásba, az élet bekúszásába a kövek közé. Ekkor vettem észre, hogy a kiállítótér ablakaiban élő füves tálcák vannak letéve, melyek egy egy drót instalációnak adnak otthont. De mielőtt közelebb óvakodtam volna egy négyzetméter fűhöz amibe kék végű pálcákat dugdosott a művész megláttam Anti Szabó János két rajzát amelyek annyira elbűvöltek, hogy sikerült megfeledkeznem a füvekről.

Anti Szabó János nem evez bátran új vizekre, nem kacérkodik határterületekkel, meglepő anyagokkal. Ő csak úgy egyszerűen diófapáccal rajzol nyüzső élettel teli barokkosan zsúfolt kerteket, amelyekben a levegősség és a napsütötte sávok is megjelennek, a millió ponttal nagyon magabiztosan felvitt lombok alatt.

Ebben a teremben van görbülő perspaktívával saját magába csavarodó kisváros tollrajza és halat ábrázoló szőnyeg is, de megcsodálhattam Fekete György famozaiknak tekintett borpince falidekorját is.
Nálam minden okoskodáson túl alapvetően egy mércéje van bármilyen képzőművészeti alkotásnak: laknék e vele egy szobában vagy sem. Nos Fekete György famozaikját nem vinném haza, ahogy Bódis Erzsébet akvarelljeit sem. Ami azoban elsőre megfogott, felpezsdített és inspirált az Incze Mózes Új kert című nagyméretű olajképe.

Incze is az a fajta alkotó aki évtizedek óta satbilan hoz egy magas színvonalat a saját egyedi íze és képi világa mellett. Biztos minőség, összetéveszthetetlen forma. A kép maga egy égi kertész kezeit mutatja, aki USB kábelvégek növekedését segítik, acélos színek és fenséges ragyogás közepette. Személyes mércém szerint ennek a képnek bármi áron találnék helyet az otthonomban.
Természetesen a Gödöllői alkotói kör múltjára is van képi visszautalás a Ilka kertje sorozat néhány elemének reprójával, és persze értem én, hogy a Gödöllői művésztelep lényegében egy kertben van, és ez adja a kiállítás címéhez az apropót. Azt azonban nehezen tudom feldolgozni, hogy a plakátra felkerült kiváló installáció nem jelent meg a kiállításon.

Összességében jó élmény volt, inspiráló és szép válogatás, ha arra járnak és van kedvük, idejük, ez a program nem pénz és időpocsékolás.


Völgyháti András

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Megvetve