A fák sorsa

az élők szenvedése

 

 

A fában a szú percegett,

alagutat épített.

A fa anyagát megette,

ezért a fa kikergette.

A fában fakopács lakott,

magának odút faragott,

fiókáit ott nevelte,

jött a macska, mind megette.

A fa tavasszal kivirult,

ágain sok bimbó pirult.

A hernyók ott lakmároztak,

a bimbók mind elhervadtak.

A fa gyümölcsöket termett,

pirosló almát, körtéket.

Éretlenül hulltak földre,

jött a vihar, mind leverte.

A fa sokat szomorkodott,

hasznot hajtani nem tudott.

A téli fagy sem kímélte,

egy vad vihar kettétörte.

A fák dísze a lombozat,

könnyekké válik, felzokog.

Lassan lepereg, földre hull,

tavasszal újra kivirul.

Jávorfa voltam valaha,

hímes tavaszi éjszaka

furulyaszó dalolt bennem,

madarak sirattak engem.

 

 

A kép forrása

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek