A Csend harangszava 2/3

Mesés történet (hét közepére) - Mindenki fel volt rá készülve, hogy szebbnél szebb harangokkal fog találkozni, arra azonban senki sem számított, amit a középső toronyban lehetett látni...

 

 

A menet alkonyat előtt felért a hegytetőre. A negyvenkilenc fős zsűri tagjai és a díszvendégek elfoglalták helyüket az emelvényen, illetve a díszpáholyokban. A mesterek is a helyükre vonultak, ki-ki a maga tornyához és harangjához.

 

Nagy dobpergéssel és a zsűriben is elnöklő polgármester köszöntő szavaival kezdetét vette a viadal. Tetőfokára hágott az izgalom, amikor az égbolton alászálló napkorong elérte a láthatár peremét, és a hét versenyműről e pillanatban lehullott a lepel. Távcsövek ezrei szegeződtek a tornyokra. Mindenki fel volt rá készülve, hogy szebbnél szebb harangokkal fog találkozni, akár szokatlan díszítésűekkel is. Arra azonban senki sem számított, amit a középső toronyban lehetett látni, ahol egy dísztelen, sőt foltokban rozsdás kisharang függött, de még nyelve sem volt! Az emberek nem hittek a szemüknek. Hogyan fog megszólalni ez a szerencsétlen jószág? Bolondját járatja velük az új versenyző, vagy megőrült talán?

 

A felháborodás hullámai fenyegetően tornyosultak. A zsűrielnök felállt, és megrázta kolompját, aminek hallatán elült a zajongás. A tömeg visszafojtott lélegzettel várta, mi fog történni. A polgármester egy hangosbeszélőn keresztül így szólt:

 

- Felkérem a középső torony versenyzőjét, Silence mestert, hogy adjon magyarázatot: miféle harangot hozott a Hét Torony Viadalára?!

 

Halkan csengő válasz érkezett, mégis mindenki hallotta:

 

- Legkedvesebb harangomat hoztam el ide, melyet az Ég Urának dicsőségére készítettem. Az Ő szavát, a Csend harangszavát fogja zengeni. Hallgassátok figyelemmel, mert ilyet még nem hallottatok!

 

A lenyugvó nap sugarai fénypásztával búcsúztak a középső torony harangjától. A zsűri elnöke, aki egyébként jó szándékú és igazságos ember volt, megköszörülte a torkát és így felelt:

 

- Jól van. Nem sokat értettem abból, amit mondtál, de kíváncsian várom a hangját - mint ahogy a többiekét is. Bejelentem, hogy a Hét Harang Viadala rendben folytatódik... vagyis megkezdődik végre! Az ismert sorrendben, hétpercenként fognak megszólalni a harangok, és ha letelik a negyvenkilenc perc, akkor hét percig együtt fognak zengeni. Utána következik az eredményhirdetés. Tessék az órákat figyelni, mert a pontatlanság kizáráshoz vezethet! Három perc múlva, pontosan nyolc órakor szólaljon meg az első harang!

 

Hétkarú lámpákban gyúltak fel a fények, hogy elűzzék a közelgő sötétséget. Minden tekintet a toronyórákra szegeződött. Amikor nyolc órát jeleztek, bal oldalon megmozdult az első harang, melyet szépséges csillagjelek és virágdíszek borítottak. Mind jobban kilengett, aztán megkondult; eleinte halkan, majd egyre hangosabban. Érces hangú csillagok távoli éneke és virágok dala zengett - az emberek felsóhajtottak a gyönyörűségtől. A harang úgy hajladozott, mint egy harangvirág kelyhe a rét fölött fújdogáló szélben. A hét perc szinte pillanatok alatt elszállt. A jelenlévők egyszer csak arra eszméltek, hogy a halkan elenyésző kongást a túlsó oldalról egy egészen más, új hangzás váltja fel.

 

Elrévedve hallgatták a hétpercenként váltakozó harangszót, amelyek mindegyike másmilyen volt, de egytől egyig tökéletesek önmagukban. A versenyzők igencsak kitettek magukért: ilyen nagyszerű mezőnyre a legidősebbek sem emlékeztek! A zsűritagok buzgón figyeltek és jegyzeteltek, vagy éppen tanácstalanul vakargatták a fejüket. Mindenki elfelejtette már, hogy mi történt a viadal kezdetén... Szinte derült égből villámcsapásként érte őket, amikor az utolsó előtti versenymű is elhallgatott, és a középső toronyban a rozsdás, nyelv nélküli harang lendült mozgásba. Jaj, most mi lesz?

 

Az emberek szívverése elakadt, azután heves dobpergésbe kezdett. Dermedten ültek a helyükön, mert egy különös erő a földhöz szegezte őket: nyakukba szakadt a Valóság. Legtöbbjüket soha nem érzett félelem járta át, másokat pedig süket csend vett körül. De akik szemüket nyitott szívvel az üresen lengő harangra emelték, azokról minden teher lefoszlott. Szívükből apró aranyharangok lettek, amelyek gyönyörűségesen csengtek-bongtak. Ezt a hét percet ők az időtlenség szárnyai alatt tölthették. Akik viszont félelembe és süketségbe zárták magukat, azoknak egy soha véget nem érő gyötrelemnek tűnt.

 

A negyvenkilencedik perc után eljött az ideje, hogy a hét versenymű együtt szólaljon meg, miközben a zsűritagok leadják a szavazatukat és megállapítják a végeredményt.

 

Silence harangja lassan megállt. A korábbi sorrendben, hétütemnyi kivárással sorra megkondult a többieké, hogy együtt ünnepeljék meg a nagyszerű eseményt. A Hét Harang Viadalának mindig is fénypontja volt ez a ráadás hét perc. Most viszont ez is másképp történt... a pompás harangok, amelyek egytől egyig méltán lehettek volna győztesek bármelyik korábbi viadalon, nem fértek meg egymással. Lenyűgözően szóltak egymagukban, együtt viszont oly szörnyen, mintha szólóhangszerek próbálták volna túlharsogni egymást. Amikor azonban a nyelv nélküli harang is mozgásba lendült, a többiek szinte varázsütésre lecsendesedtek és összehangolódtak egymással. Olyan szépen csengtek-bongtak együtt, hogy sokan sírtak vagy nevettek a gyönyörűségtől. A hét harang örömtáncot járt a tornyokban. Először csak imitt-amott, majd egyre többfelé táncra perdültek az emberek, és csakhamar egy hatalmas körtánc lüktetett a Hét Torony körül.

 

Sokan azonban értetlenül nézték a táncolókat, akik mintha el lettek volna varázsolva, vagy ami még rosszabb: mintha elment volna az eszük! Alig várták, hogy véget érjen ez az őrület, és megkezdődjön az eredményhirdetés.

 

 

Folyt. köv...

 

 

Az előző rész itt olvasható

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Zsó
#9. 2012. január 14. 14:08
A csend szava sok esetben többet mond a hangos rivalgásnál.
Fer-Kai
#8. 2012. január 13. 19:29
Köszönöm, Zsuzsa, és a Többieknek is.
Holnap további leplek hullanak.
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2012. január 13. 17:15
Döme Zsuzsa
#7. 2012. január 13. 17:15
A mese és a valóság elemei szerencsésen fonódnak egybe ebben a történetben, amelyben nincs egyetlen felesleges kitérő vagy szó sem.
Szívesen és mohón olvastam.
Fer-Kai
#6. 2012. január 11. 19:20
Megasztáros, X-Faktoros, "Való" Világos sötét korunkban, amikor oly sok a manipuláció, megszokott trükk, hogy (reklám)szünet jöjjön a legfeszültebb pillanatokban.
Itt most egy kis váltás lesz a folytatásban, ez indokolja, hogy épp most érjen véget ez a rész.
A viadal kezd antivetélkedős jelleget ölteni, de a manipulációra "gyúrt" szakemberek ezt is a maguk javára tudnák fordítani - mint mindent.
Azt hiszem, sohasem volt ez másképp, így ez a múltbélinek álcázott történet mindig aktuális.
Ha befelé tekint az ember, mégpedig őszintén, ott sem talál mást. De ha nagyon jól figyel, Silence a nyelv nélküli harangjával megjelenik.
Mara
#5. 2012. január 11. 13:53
Kedves Fer-Kai, a csenddel sokkal többet ki lehet fejezni, mint az egyszerre saját magát legjobbnak túlkiabáló "harangszó".
Szeretettel gratulálok : Mara
Juhász Kató
#4. 2012. január 11. 13:00
Várom a folytatást!
Eliza Beth
#3. 2012. január 11. 12:11
No igen... már csak az a kérdés, a zsüritagok melyik csoportba tartoztak, milyen megoszlással a 49 fő...
Bedő Csaba
#2. 2012. január 11. 09:57
Most már nagyon kíváncsian várom, hogy miként végződik A Hét Harang Viadala.
Gratulálok, minden jót!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek