A bor múzsái

parázsvarázs kortyokhoz

 

szekszárdi dombokon írják félistenek

a vörösek, fehérek és rosék, könnyű és testes

flörtjeit, a szőlőkből szökkenő sáraranyt

 

a gyümölcsök minden fürtje a Napnak fia,

vére titkokká erjed, mesterek forrása

 

ősidők óta versel e tájon a nedűk lantja,

raboltak innen vesszőt, népet,

rombolták borok végvárait,

a paradicsomi földásványok világát

 

… mert a balgák nem tudták, itt

Isten kertjében járnak, a fényvilágban

 

e borok színeit, ízeit, fényeit Evlia Cselebi

is már sok százada hirdeti,

itt a bor isteni, számozhatatlan világcsoda,

a puttonyokat csavargó Dionysos is áldja

 

igaz szavak múzsái lakják ez elixír kortyait,

ébresztette is Augusz Antal úr Liszt Ferencet,

de felvirágoztak a szavak Babits gyökereiről is

 

zamatok íródtak Vörösmarty, Jókai, Kossuth,

Móra, és Ady soraiba,  ihletté vált a bor humora

 

a bor most is farag csillagokat a Parnasszusra,

dalokat az ajkakra, az igazra kézfogást,

bajokra gyógyulást, mesterré a titok tudást

 

titka a test és vér, Ige az emberek között

 

 

 

A kép forrása

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Igaz barátság