A bizottság

Befutott Kozma és Emese. Kis különbséggel jöttek, de mindenki tudja a hivatalban, hogy néha egy ágyban alszanak. Főleg akkor, amikor Kozma felesége éjszakás a kórházban.


A bizottság tagjai kora reggel a tárgyalóban gyülekeztek. Elsőként Julika érkezett. Mérgesen állapította meg, hogy Ágika, a főnök titkárnője még mindig szabadságát tölti, így a kávéfőzés ceremóniája rá maradt. Míg a főzővel babrált, addig lelki szemei előtt átfutott az éjszaka. Néha elmosolyodott, sóhajtozott. Pajzán gondolatainak Györöki kolléga megérkezése vetett véget.
- Jó reggelt kollegina! Hogy aludtunk? - kérdezte, miközben kávét töltött magának.
- Hogy te hogy, azt nem tudom, én kiválóan! - mondta mosolyogva, és leültek az asztalhoz.
Befutott Kozma és Emese. Kis különbséggel jöttek, de mindenki tudja a hivatalban, hogy néha egy ágyban alszanak. Főleg akkor, amikor Kozma felesége éjszakás a kórházban. És általában éjszakás. Erről rendszerint Kozma gondoskodik, hisz az igazgató-főorvos gyerekkori jó cimborája, és csak egy telefonjába kerül, hogy Klárika pizsama helyett fehér köpenybe töltse éjszakáit.
Amikor megitták kávéjukat, és túl voltak a kötelező reggeli érdeklődésen, leültek a hosszú tárgyalóasztalhoz.
Kozma nyitotta meg az ülést.
- Szeretettel köszöntöm a Városrendezési Bizottság tagjait! Mai értekezletünk első témája, a Lestár házaspár aláírásgyűjtési akciója, mely szerint tervbe kell vennünk a Gellért-hegy áthelyezését. Megkérem Györöki kollégát, ismertesse a Lestár házaspár elképzelését.
- Köszönöm a szót, elnök úr! - kezdte Györöki, és megköszörülte a torkát. - A Lestár házaspár aláírásgyűjtési akciója abból indult ki, hogy fővárosunk pesti oldala hegymentes.
- Milyen mentes? - vágott közbe Julika.
- Hegymentes. - ismételte Györöki, majd folytatta. - Vagyis a pesti oldalon nincsenek hegyek, és ez diszkriminative érinti a pesti oldalon élő adófizetőket.
- Mivel összegyűlt 250.000 aláírás - mondta Kozma -, alkotmánybírósági ajánlásra foglalkoznunk kell az üggyel. Szeretném, ha Emese elmondaná elképzelését.
- Köszönöm elnök úr! - vette át a szót Emese. - Abból indultam ki, hogy a Gellért-hegy van legközelebb a Duna-parthoz. Vagyis, azt a legkönnyebb elmozdítani. Áthordjuk a Vámház körútra, így a pesti oldalon is lesz hegy.
- Ez fantasztikus! - ujjongott Julika. - Legalább akkora ötlet, mint amikor fehér lepellel fedtük be a Szabadság szobrot. Az egész világ a csodájára járt.
- Az egy nagyon nagy pillanata volt Emesének, no és a városnak! - lelkesedett Györöki. - Akkor mi voltunk a legszellemesebb főváros Európában! És most itt a másik nagy ötlet! A hegytelepítés! Óriási!
- Köszönjük Emese! - mondta Kozma elégedetten, és rámosolygott ágyasára.
- És mi lenne, ha csak a hegy felét hordanánk át? - okoskodott Györöki. - A fele meg ott maradna.
- Érdekes gondolat - mondta Kozma. - Fél hegy, fél szobor, fél Citadella.
- Csodálatos! - sóhajtott fel áhítattal Emese. - Mint egy tükör. Két kicsi hegy egymással szemben. Fantasztikus! Egy világváros, és benne két egyforma hegy.
- Vagy domb! - mondta izgatottan Györöki. - És akkor idővel kivetjük a dombadót! Na?
- Az még a jövő zenéje - mondta Julika. - Most maradjunk a tárgynál.
- Ez állati! - lelkesedett Kozma. - Ilyen még nincs sehol!
- Nincs bizony - nyugtázta Julika.
- Ezt jegyezzük fel, ez tetszik! - mondta határozottan Györöki, és feljegyezték, mint nagyon fontos dolgot.
- És mi van akkor, ha nem kapjuk meg a szükséges engedélyeket? - kérdezte Julika, bár tudta rá a választ.
- Lebontjuk, elhordjuk, felépítjük, aztán majd csak kiadjuk magunknak a fennmaradási engedélyt, nem? Hisz mindig kiadjuk.
- Ez így van! - nyugtázta boldogan Emese. - Elvégre mi vagyunk a Városrendezési és Engedélyezési Bizottság. Vagy elfelejtettétek?
Elégedetten bólogattak, elvégre nem kis hatalom az övék, és ezt örömmel nyugtázták.
- Elnök úr! - folytatta Emese. - Közben gondolkoztam a másik problémán.
- Vagyis? - kérdezte Kozma.
- Az alagút, amiről telefonon beszéltünk.
- Igen, igen! - bólogatott az elnök. - A szmoggal terhelt alagút problémája a várnegyed alatt.
- Ezen én is sokat töprengtem - vette át a szót Julika. - És azt hiszem megtaláltam a megoldást. A Lánchidat be kell tolnunk az alagútba. Így helyet nyerünk, megszűnik a körforgalom, és az autók egyből az alagútba érkeznek.
- Jó! - nyugtázta egy szóval Györöki.
- Nem jó! - ellenkezett Emese. - Hisz a szmog, akkor is marad. Viszont...
- Viszont? - húzta fel szemöldökét Kozma.
- Viszont, ha az alagút kikerülne a hegyből, mondjuk a Lánchíd fölé, akkor...
- Akkor? - kérdezte Julika.
- Akkor két legyet ütünk egy csapásra - mondta Emese. - Nem áznak a hídon átkelő gyalogosok és autók, a szmog pedig visszacsapódik az alagút faláról, le a vízre. Vagyis nem szállna a levegőben, mert a folyó elszállítaná.
- Ez állati! - tátotta el a száját Györöki. - Emese egy zseni!- Na és a vízszennyezés? - kérdezte Julika.
- Hatalmas szűrőket szerelnénk fel Vaskapunál, ami megszűrné a vizet, mint valami filter - magyarázta Emese.
- Bravó, bravó! - tapsolt Kozma. - Ezt is jegyezzük föl! Köszönjük Emese! Most pedig meg kell beszélnünk az utcai illemhelyek ügyét.
- A megoldás a bokrosítás. - mondta Emese határozottan. Ezzel két legyet ütünk egy csapásra. Lesz zöldövezet, ami WC is egyben.
- Aha, értem már! - bólogatott Györöki. - Zseniális! Lesz férfi bokor és női bokor. Elképesztő!
- És telepítsünk alacsonyabb, hosszabb bokrokat, a kerekes székeseknek - mondta lelkesen Kozma. - Vélemény?
- Szuper! - mondta Emese. - Erre még az Uniótól is pályázhatunk, nem is keveset.
- Nagyon jó! Köszönjük Emese - bólogatott büszkén Kozma és szemeivel szinte levetkőztette a lányt.
- Elnök úr! És mi lesz azokkal a fővárosi utakkal, melyek még nincsenek lezárva? - kérdezte Julika.
- Okot kell találnunk a lezárásukra - vetette fel az elnök. - Itt a nyár, az emberek gyalogoljanak, vagy használják a tömegközlekedés eszközeit.
- Hirdessünk az egész városban nyári fesztivált a gyalogosoknak. Olyan fesztivált, ahová tilos autóval behajtani - mondta ötletét Györöki.
- Ez jó - nyugtázta Julika. - Talpas fesztivál a világváros betonján.
- Ez még címnek is jó! - kiáltott fel örömmel Györöki. - Bravó Julika, bravó!
- És a külföldiek? - kérdezte Kozma.
- Aki az Unióból vagy az USA-ból érkezik, az autózhat, a többiek nem - mondta Györöki.
- Ez így nem jó! - csóválta fejét Julika. - Ne autózzanak az újonnan csatlakozott országok autósai sem! Leköröztek minket gazdaságilag, gyalogoljanak.
- Helyes, jól beszéltél Julika! - kiáltott fel Emese. - Így kell ezekkel bánni!
- Aki az USA-ból jön, az se autózhasson! - mondta Györöki. - Mi sem mehetünk oda vízummentesen, akkor ők miért autózzanak?
- De ha jól belegondolok - töprengett Kozma -, ez csúnya húzás lenne a külföldiekkel szemben, hisz ők hozzák a valutát. Autózhasson mindenki, csak a magyar autósoknak legyen ez megtiltva. Na?
- És mi az ok? - kérdezte Julika.
- A magyar autós goromba - szögezte le az elnök. - Vezetés közben káromkodik, mindenféle trágárságot üvöltözik az autó ablakából, mutogat. Ez elfogadhatatlan viselkedés akkor, amikor az utcák tele vannak gyermekekkel. A gyerek ne az utcán tanuljon meg káromkodni. Arra ott az iskola és az otthon.
- Ez a beszéd! -helyeselt Györöki. - Okos döntés! Nem hiába vagy te az elnök úr, elnök úr!
- És mi lenne, ha a BKV sem közlekedne? - kérdezte Emese. - Így legalább nem kellene találgatni, hogy mikor sztrájkolnak. Nem járnak a viszonylatok és kész. Ezzel megelőzzük a sztrájkot, és spórolunk egy csomó pénzt, mivel nem termelnek veszteséget.
- Ez is fantasztikus meglátás! - dicsérte őt Kozma. - Köszönjük Emese!
- Hogy oldjuk meg a parkolást? - aggodalmaskodott Julika. - Hisz, ha az autósok nem jöhetnek be a városba, akkor parkolniuk kell valahol.
- Az már legyen az autósok gondja! - rántotta meg vállát Kozma. - Mi közünk hozzá? Gondolkoztak volna akkor, amikor autót vettek.
- Elvégre nem garázsmesterek vagyunk, hanem városrendezők, nem igaz? - nézett körül Emese, és a többiek lelkesen bólogattak.
- Most már csak a megvalósításon kell gondolkoznunk - sóhajtott fel Györöki.
- Erre törvény van - közölte Emese -, amit nem lehet megkerülni. A munka elvégzésére ki kell írnunk a közbeszerzési eljárást.
- Még a héten kiírjuk! - mondta Julika.
- És az kapja majd a munkát - magyarázta Kozma -, aki számunkra a legjobb ajánlatot teszi.
- Akkor végeztünk? - nézett a többiekre Györöki.
- Azt hiszem igen. - bólintott Emese.
- Köszönöm a Városrendezési Bizottság tagjainak a munkát - összegezte az elnök -, köszönöm, hogy itt voltatok, szerbusztok, a viszont látásra.
A következő negyedóra azzal telt, hogy a bizottság tagjai kinyújtóztatták elgyötört izmaikat, kávéztak, semleges dolgokról beszélgettek. Aztán átvonultak egy másik szobába, ahol helyet foglaltak egy hosszú asztal körül.
Kozma emelkedett szólásra. Megköszörülte torkát, majd megszólalt.
- Szeretettel köszöntöm a TARABAG Építőipari Részvénytársaság Elnökségét! Mai napirendi pontunk a Városrendezési Bizottság által kiírt városrendezési tender megvalósításának megvitatása, ezzel kapcsolatos terveink benyújtása, és elfogadtatása.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Emmike
#5. 2011. április 14. 21:03
Nagyon tetszett :))
Answer
#4. 2011. április 14. 20:37
Az írás remek, de hogy jön ide a Johnson elnök,
amint épp ratifikál?
Gitka_61
#3. 2011. április 14. 09:25
Micsoda eszement ötletek....Nagyon jó...
Eliza Beth
#2. 2011. április 14. 08:20
No és a metró? Miért nem járhat mind a három egy vonalon? Megspórolnának két alagutat, plusz a négyest sem kéne befejezni....
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek