A belső kert

Ez utón szeretnék köszönetet mondani, mert jelen írásomat a Csend sziklái kategóriában a Környezettudatos életmód és a Biblia útkereszteződése pályázaton, a második hellyel tisztelték meg.

 

 

Mottó: - „Te, amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz. S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz."( Máté 6. 6)

 

 

Amikor találkoztam ezzel a pályázattal, nagyon megörültem neki azért, mert számomra az imádság egy létfontosságú dolog, olyan, mint a testünknek a víz, vagy a kenyér. És ehhez a csend nélkülözhetetlen. Bizony, az én otthonomban is van egy olyan hely, ahová vissza szoktam vonulni imádkozni, elcsendesedni, egyedül maradni. Ha most visszanézek, és megvizsgálom önmagam imádságának útját gyermekkortól a felnőtt férfikorig, bizony tátva marad a szám. Katolikus családban nőttem fel, az első kapcsolatom az imádsággal akkor történt, amikor nagymamámat láttam imádkozni. Este későn, tíz órakor, még égett az éjjeli lámpa, és ő egy kopott, szakadt lapú könyvet olvasott. Mikor hozzábújtam és megkérdeztem, hogy mit csinál, azt felelte: - Imádkozok! Nem látod? Ne zavarj! - és folytatta tovább az olvasást.

Másnap, mikor nem vette észre, megnéztem a kis könyvet, amit olvasott. Kibetűztem a címét: „Szent Antal imakönyv", és valahol tudattalanul mély tiszteletet éreztem nagymamám iránt, mert gyermeki lélekkel megsejtettem, hogy az élet nehézségeit így vészelte keresztül. Imádkozott, és ebből merítette az erőt a mindennapi élet küzdelmeihez. Ez volt tehát az első találkozásom az imádsággal, és akkor nem is sejtettem, hogy ez a kis epizód, milyen fontos szerepet játszik az életemben.

Ahogy nőttem, növögettem, eljártam hittanórákra, mert kötelező volt, megtanultam az ismert imádságokat: Miatyánk, Üdvözlégy Mária, Hiszek egy Istenben. Voltam elsőáldozó, bérmálkoztam, de mindezt, mert kötelező volt. Viszont egy dolog volt a lelkemben, ami megmaradt ezekből az évekből. Ha „rosszat" tettem, azonnal elmondtam édesanyámnak, sőt, elszaladtam a pap bácsihoz, neki is elmondtam, és mikor feloldozott, olyan boldogan jöttem ki a templom kapuján, hogy szinte repültem a súlytalanságtól.  Húsz éves fiatalemberként pedig este, amikor lefeküdtem, elmondtam a Miatyánkot, felsoroltam szeretteimet, és arra kértem a Jóistent, őrizze meg őket, s vigyázzon az egész világra.

Ezután történt egy törés az életemben, és ez volt az a pont, ami átalakította bennem az imádság fogalmát. Lassan tanultam meg, az imádság egyedüllétet követel, és ebben az egyedüllétben találkozok saját valóságommal, mindazzal, ami bennem van, jó és rossz egyaránt. Ekkor értettem meg, miért imádkozik olyan kevés ember. Hiszen az ima az egy önleleplező folyamat, itt le kell tennünk hazugságainkat, azt az arcunkat, amit az emberek fele mutatunk. Elkezdtem olvasni Jézus tanítását az imádságról, megdöbbentő kép tárult elém, ami egzisztenciális, akár csak a levegő a tüdőnek. Ima nélkül nincs teljes emberi élet, ugyanis az imádság egy hármas kapcsolat: Istennel, magammal, embertársaimmal. És ahhoz, hogy imádkozzunk, először rendet kell teremteni az érzéseink és gondolataink közt. Mert amíg valakire haragszom, valakit gyűlölök, addig nincs ima. És a csend, az ott van mindenütt, csak én nem érzékelem. Miért? Mert bennem nincs csend, csak állandó gondolatözön, és zűrzavar. Ezzel szembesülni eléggé fájdalmas dolog. Meg azzal is, hogy mennyi neheztelést hordozok magamban.  

A helynek pedig, ahová visszavonulok imádkozni, csodálatos története van. Elmesélem. A házunk udvara mellett van egy kicsi kert, téglalap alakú terület, az egyik oldalán a szomszédtól elválasztó kerítéssel. Deszkakerítés, nem lehet átlátni rajta, a másik oldalán egy kiskerítés, ami az udvartól választja el, erre szőlő van felfuttatva. És ennek a kerítésnek a belső oldalán egy sávban virágok vannak ültetve. Majd van egy másfél méteres füves rész, amit egy körülbelül 3 méteres felásott földterület követ, ide uborkát szoktam ültetni. A bal felén egy garázs határolja, mellette egy födött kerekes kút található, jobb oldalt pedig egy drótkerítés, ez választja el a tyúkudvartól. Van még két öreg almafa is. Amikor takarítani kezdek a ház körül, először - nem tudom miért - ezt a részt teszem rendbe, lekaszálom a füvet, kiszedem a gyomot. Egy padot szoktam letenni a két fa alá a fűbe. Igen ám, de amikor befejeztem a munkámat és neki akartam kezdeni a nagy udvar takarításának, arra lettem figyelmes, hogy hív a hely, hív, hogy lépjek be a kicsi, bensőséget sugárzó tiszta kertbe, imádkozni. Tehát a hely választott engem, nem én a helyet.

Azóta mindig, amikor egyedül akarok maradni, kiülök ide a padra, ezt a részt tisztán tartom, és imádkozom, beszélgetek a Teremtő Istennel és csodálom titkait, amiket feltár.  Nézem a virágokat, a füvet, a kutat, a fákat, és hagyom, hogy szeressen az Isten, alakítson át, olyan ember legyek, akiben neki kedve telik. Tehát a csend sziklája itt van az orrom előtt. Reggel, amikor kilépek az ajtón, mindig emlékeztet: - Fiam, gyere hozzám mindig, és tanuld meg, ima nélkül nincs igazi emberi élet...

 

 

 

Kép forrása

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Violet
#8. 2012. február 14. 14:09
Egyet értek veled, gyűlölet és harag mellett soha nem lehetnek hatékonyak imáink. Szeretettel:Violet
előzmény: Gandalf hozzászólása, 2011. július 8. 15:46
Eliza Beth
#7. 2011. július 11. 16:08
Az a tökéletes, ha az emberben belül is olyan rend van, mint azon a helyen, ahova visszavonulni szeret....
Gandalf
#6. 2011. július 8. 15:46
Köszönöm
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. július 6. 12:34
Gandalf
#5. 2011. július 8. 15:46
Nagyon szépen köszönöm, én is szeretnék neked gratulálni az első helyért, nagyon tetszett az írásod.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. július 5. 20:53
Answer
#4. 2011. július 6. 14:41
"Csend sziklái", szépen hangzik.
Hív a hely, hát mennünk kell.
A léleknek szüksége van csendre, amely manapság nehezen található a "zajos" világban.
Szeretettel: answer
Balage
#3. 2011. július 6. 12:34
Szintén gratulálok!
Juhász Kató
#2. 2011. július 5. 20:53
Gratulálok pályamunkádhoz!
Ismerős, általam is megtapasztalt érzésekről írsz.
Kívánom, hogy gyakran pihenj meg a belső
kertben, itt gyűjts erőt a mindennapok
gondjainak megoldásához.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek