A bajnokok imádsága

A Telkibányai Református Egyházközség és a First Bangor Presbyterian Churc idén ünnepli testvérkapcsolatuk 10. évfordulóját.

 

A júliusi látogatásuk már második a sorban, hiszen tavasszal nagyszabású ünnepi istentisztelet keretében adtak együtt hálát a Vártemplom renoválásáért és a virágzó kapcsolatért. Most 10 napig 11 észak-ír közös ifjúsági és felnőtt programokon vett részt, amelyek az olimpia és a teremtésvédelem gondolata köré szerveződtek. A következő prédikáció és bizonyságtétel a július 15-ei záróistentiszteleten hangzott el.  

 

Textus: Jn 17: 1-2, 19, 24,

A bajnokok imádsága

 

            A londoni ötkarikás játékokra különös módon hangolódtunk rá ezen a héten. Egy igazi bajnok bőrébe bújtunk. Megtanulhattuk, hogy a bajnok tisztában van vele, hogy különleges feladatra van kiválasztva. Kemény kísértéseken át vezet az útja a dobogó felé, amelyek el akarják téríteni céljától. A legnehezebb pillanatban képes a legerősebb lenni, s ez teszi képessé arra, hogy a legmagasabbra jusson. Ez a bajnok, maga az Úr Jézus Krisztus!

            A sportolók felkészítése során már régóta tisztában vannak vele, hogy nem csak a test edzése fontos. A döntőben, a legtöbb esetben azonos fizikai képességekkel rendelkező, kiválóan felkészült versenyző/csapat kerül egymással szembe. Itt a lelki edzettségen, a pszichikai állapoton múlik a küzdelem végső kimenetele.  Jézus a testi - lelki állapot ellenkező oldalú elégtelenségére figyelmeztet: „a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." Bármerre is billenjen a mérleg, a kiegyensúlyozatlanságnak ára van. A lelki felkészülés döntő mozzanata, amikor a cél vizionálása, elképzelése megtörténik. A keresztyén ember számára ennek a legegyszerűbb módja az imádság. Pascal a feladatra hangolódást az egyik imájában így összegezte: „Segíts, hogy mindig akarjam azt, amit Te!" Az Isten akaratába simulás három mozzanatára figyeljünk most, milyen is a bajnokok imádsága.

            I,  „Atyám eljött az óra..." (Jn 17: 1b) A bajnok egyik legmeghatározóbb tulajdonsága, hogy az idő résén áll. Az alkalmas pillanatot keresi. A hajnali ébredések, a több tízezer elindulás, a sötét reggelek, szürke próbálkozásai mind-mind azért az egy pillanatért történik, amit meg kell ragadnia. Nem késheti le, erre kondicionálja magát. A másodperc tört része az, amikor az agy ingerületet küld az izmokhoz és azok engedelmeskednek. Jézus és az Atya órája együtt jár. Jézus az „edzésterv" - üdvtörténet szerint ott áll, ahol neki lennie kell. A felkészülés véget ért, ebben az órában nem bizonytalanodhat el. Ez a 24. óra! A tét nem kevesebb, mint a győzelem. Győzelem a halál felett. Tudni, hogy minek van itt az ideje, az imádságnak, vagy a cselekvésnek, a beszédnek, vagy a hallgatásnak, az áldozatnak, vagy ...Pál szavaival élve: „Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!"(II Kor 6:2b) Jézus bajnoka a Golgotának, az idő résén állva kész volt, amikor eljött az óra. Te nem légy rest, ha az Ő szavát hallod. Ne késs az indulással! Mondj igent, ha szólít, ha kér, ha parancsol. Fogadd el most, míg tart a kegyelem. Kezdjetek készülődni: „Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszak. (Ef 5:6)

            II, „én őértük odaszentelem magam, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal." (Jn 17: 19) A bajnok másik meghatározó tulajdonsága, hogy teljesen odaadja magát célja elérése érdekében. Nem köt kompromisszumot! Nem alkuszik meg. Ha így tenne, nem bajnoknak neveznék, hanem vesztesnek. Az életritmusát a versenyhez igazítja. Úgy táplálkozik, pihen, edz, szórakozik, úgy él családi életet, hogy közben nem váljon alkalmatlanná. Az odaszentelés egyáltalán nem kényelmes, nem fájdalommentes, nem mindig örömteli, nem egyszerű és nem magától érthetődő. A kényelmi zónán kívül helyezkedik el.  Nem énértem történnek a dolgok, hanem valaminek alárendelem magam. „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözöm, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlan a küzdelemre." (I Kor 9:26-27)  A sareptai özvegyasszony utolsó lisztjéből gyúrt pogácsát, utolsó útjára készült fiával. Nem volt már semmijük, sem remény, sem élelem, sem jövő. A szárazság mindet elpusztított. Sorsuk felett nemhogy a győzelem, de  a megmaradás leghalványabb jele sem mutatkozott. Ekkor Isten embere odamegy az asszonyhoz inni és enni kér tőle. Az utolsó falatot veszi el saját szájuktól, hogy Isten szolgája kérését teljesítse. A teljes odaadás ószövetségi mozzanata ez. A szárazság, a puszta és saját hajlamai feletti győzelem bajnoka ez az özvegyasszony. „de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint Te."(Mt 26:39)- mondatot tanuljuk meg Jézustól, hogy megértsük és gyakorolhassuk a bajnokok imáját.

            III, „Atyám azt akarom, hogy... azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet..." (Jn 17: 24) A bajnokok imádságának harmadik jellemvonása, hogy a győzelem nem magányos esemény. Az olimpikon fellép a dobogó legfelső csúcsára, a nyakába akasztják a fényes medáliont, majd felhangzik a himnusz. Ekkor válik teljessé a győzelem! Jézus kereszthalála miattam, helyettem, érettem történt. A bajnok egy egész nép diadalát vívta ki tettével. A szurkolók lélekben olyan magasságokban járnak, ahol a hősük. Jézus az egész emberiség bajnoka, cselekedete egyetemes. Küzdelme nem szorul be szűk határok, érdekszférák, abroncsok szorításába. Győzelme mindenkié! Jézus az atyai ház biztonságába, a mennyei honba szeretne látni minket. Ott, ahol a Fiú dicsősége mindenekre kiterjed. Ebbe a győzelmes angyali himnuszba részesülünk mi is, hiszen a dobogóra magához emel minket a Mester. „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonok mindeneket. (Jn 12:32) Ámen.

Szalay László Pál

                                                                                                                             lelkipásztor

 

Kedves Gyülekezet!

 

Nagy örömömre szolgál, hogy a 10. évfordulón az idén már másodszor adhatom át a bangori gyülekezetnek, a presbitereknek, és a lelkipásztoroknak az üdvözletét. Nemrégiben neveztek ki hozzánk egy segédlelkészt, aki legalább két évig fog köztünk szolgálni. A neve Stuart McCrea. Egy kedves fiatalember, aki nős és három gyerekkel áldott meg őket Isten. Willis Cordner vezető lelkész által kapott feladatainak egyike az volt, hogy szervezzen meg egy szolgálatot a fiatalok között. Stuart ezt a lehetőséget kihasználva interjút készített a fiatalokkal, akik különböző missziós programokon vesznek részt a nyár során. Néhányan Észak-Írországban, míg mások- mint ez a kis csoport is- távolabbra utaznak, ide Telkibányára.

 

Stuart a Mission angol szót- ami azt jelenti misszió- betűire bontotta. Az első két betűt együtt használva : MI ( May I )- ami annyit jelent, hogy lehet, szabad? Azt mondta ezzel, hogy mielőtt bármiféle küldetésbe kezdünk, az Úr engedélyét kell kérnünk.

 

Nagy megtiszteltetés, nagy hálával tartozunk azért, hogy az Úr megadta nekünk az engedélyt arra, hogy Telkibányára jöjjünk és Szentlelke által képessé tett arra, hogy a gyerekeknek azt taníthassuk, hogy általa váljanak győztessé.

 

Ha vesszük a 3. betűt- az egy S. Itt a beszédre - speech -, Isten igéjének hirdetésére gondolok. Mindig azt mondom, hogy nem számít, hogy milyen nyelven, Isten igéje mindig ugyanaz, de nagyon fontos, hogy mikor Isten igéjéről beszélgetünk különböző nyelveken- jó fordítóink legyenek. A telkibányai biblia tábor és más látogatások sem lettek volna sikeresek jó fordítók nélkül. Adósai vagyunk Kovácsné Vass Évának, Pál Lászlónak, Zavanyi Évinek, Czikó Györgyinek a hét során végzett kemény munkájukért. Ami Vass Évát illeti, keményen dolgozik a háttérben is, gyakran beszélünk, mindig fordít, tanácsot ad, segít megszervezni a programokat, mindannyian őszinte köszönettel tartozunk neki.

 

Van még egy S betűnk, ami a serve azaz szolgálni szónak a kezdőbetűje. Mi itt szolgaként vagyunk jelen, azért hogy szolgáljuk az Urat és olyanok legyünk, mint Ő.  Az Urunk is szolgává vált, nem tartotta méltóságán alulinak, hogy lehajoljon és megmossa tanítványai lábát. Sokféle keresztény munkában veszek részt Bangorban már évek óta. Az év elején a presbitérium áldásával Briannal a férjemmel egy evangelizációs tanfolyamon vehettem részt. Azóta számtalanszor hallottam Isten hívó szavát, hogy szolgáljam őt. Válaszként feladtam a munkámat. Mint közületek már többen tudjátok, etnikai kisebbségeknek, bevándorlóknak próbálok segíteni Bangorban. Gyakran fordulnak hozzám, mikor bajba kerülnek. Májusban, miután felmondtam a munkahelyemen egy telefonhívást kaptam egy fiatal litvántól, Alvilstól. Az élettársával Bangorban dolgoztak és ott béreltek szobát. Juliusra várták a kisbabájukat és tervezték, hogy elköltöznek jelenlegi otthonukból. De a hullámok összecsaptak a fejük fölött- a kisbaba 7 héttel korábban született - és Alvils ekkor hívott fel engem ezt mondva. Helen, bajban vagyok. Elmagyarázta mi történt, én pedig megkérdeztem, hogy mi mindene van meg a babának. Volt egy gyermekülésük, amit egy használtboltban vettek - bár autójuk nem volt.  Semmi mással nem rendelkeztek. Babakocsi, kiságy, ruhák, mindenre szükségük volt.  Beszámolt a házukról is, elmondta, hogy oda nem tudják hazavinni a kicsit. Koszos volt, nem volt fűtés, sem meleg víz. A főbérlő egy alkoholista férfi, akinek van egy nagy kutyája, ami vele él a házban. Tehát olyan helyzetben voltak, ami segítségért kiált. Szükségük volt otthonra, babakelengyére, támogatásra. Imádkoztam helyettük az Úrhoz, hogy adjon számukra és megadta. A nap végére találtunk nekik új lakást. Az anyukát elengedték a kórházból, nálunk laktak néhány napig, amíg a szükséges bútorokat beszereztük. Willis Cordner lelkipásztor templomi felhívására sok ruha és baba felszerelés érkezett, néhány napon belül a lakást be tudtuk rendezni. A gyülekezeten belül sikerült megszervezni, hogy minden nap autóval szállítsuk a párt a kórházba.  Az Úr sok ember szívébe behelyezte ezt a fiatal párt, ellátták őket a szükséges dolgokkal.  Ti ugyanígy gondoskodtatok rólunk ezen a héten.  Bőven elláttatok mindennel. Beengedtettek otthonaitokba. Finom falatokat tettek az asztalra, óvtátok testi-lelki épségünket. Nagyon szépen köszönjük, hogy szolgáltatok minket az Ő nevében.

 

A többi betűt most nem használjuk, más napra tartogatjuk.

 

Minden, amit elkezdünk, imával kezdődik. A táborban a csapat tagjai áhítatot tartottak reggelente, a foglalkozások is imával kezdődtek. First Bangorban mindig imádkozunk a testvérgyülekezetünkért és a héten is sokat imádkoztunk a fiatalok között végzett munkáért. Nagyon jó lehetőség volt az imaszoba. Naponta használták. Most ide, a templomba költöztettük fel. Állj meg egy pillanatra. Nézd meg a képeket, olvasd el az igeverseket, gondolkodj el a kereszt látványán. Érintsd meg a töviskoszorút. Érezd át, amit az Úr szenvedett értünk. Érintsd meg a lila szövetet és tudd, hogy valódi király volt, aki minket jött szolgálni. Tartsd a kezedben a fehéret és emlékezz rá, hogy ő tiszta, bűntől mentes volt. Nézz le, lásd meg az értünk hullatott vérét. Fogd, meg és ne felejtsd el - ezt érted tette.

 

Vannak kövek is a kereszt mellett. Írországból és Telkibányáról. A bűnt jelképezik. Fogj egyet a kezedbe és imádkozz, hogy Isten vegye el a bűneidet. Majd tedd le a követ a kereszt lábához. Megbocsájtattak a bűneid. Szabad vagy!

 

Így maradt nekünk az a szó hogy MISS - ami annyit jelent, hiányolni, hiányozni, elszalasztani.

 

Ne szalaszd el az imaszoba lehetőségét. Ne szalaszd el az Úr szolgálatának lehetőségét bármilyen formában kér is tőled. Ne szalaszd el az Úr megismerését.

 

Mi mindannyian hiányolni fogunk benneteket mikor elmegyünk és biztos vagyok benne, hogy ti is ezzel az érzéssel fogtok küzdeni. Még egyszer köszönjük a lehetőséget nektek és Szalay László Pál lelkipásztornak, hogy lehetőséget teremtett a szolgálatra. De legfőképpen köszönjük az Úrnak.

Helen Sloan

testvérgyülekezeti referens

Telkibánya, 2012. július 15.

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek