40 év tánc Kriszt László tánctanár, koreográfussal

Idén ünnepli 40 éves tánc jubileumát Kriszt László tánctanár, koreográfus, ebből az apropóból kértem fel egy interjúra...

 

Idén ünnepli 40 éves tánc jubileumát Kriszt László tánctanár, koreográfus, ebből az apropóból kértem fel egy interjúra, mint aki egykoron, volt növendékeként, magam is részesültem a sziporkázó táncóráiból.

 

Azt gondolom, tegeződjünk hiszen múltunk megengedi!

- Természetesen.

 

Mi még a 80-as évekből ismerjük egymást, amikor is megalakult a Komplex Dance Stúdió a JAMK-ban, Angyalföldön.

- Hát igen, a tánc szeretete annyira nagy volt bennem, hogy amikor nem volt lehetőségem, balett, jazz tánc vagy sztepp tánc órákra járni, a tanításban találtam meg a gyakorlás lehetőségét.

 

Tehát csak gyakorolni akartál?

- Igen, csak gyakorolni. Tehát nem a tanításért önmagában, az majd csak jó pár évvel később jött az életembe, hanem a fejlődés miatt. De akkor, a 80-as években nekünk, annak a generációnak a tánc, egyfajta létforma volt, nélküle üresnek éreztük magunkat. A balett órákon óriási, egészséges rivalizálás volt köztünk, mindenki szertett volna jobb lenni a másiknál, s ezért mindent meg is tettünk, természetesen a táncteremben.

 

Igen emlékszem, hihetetlen légkör volt minden tánc órán.

- Csak igyekezetem azt átadni, közvetíteni, amit én is kaptam a táncmestereimtől.

 

Rengeteg növendéked volt!

- Hát volt hogy tényleg nagyon sokan voltak, aztán volt hogy egyedül is elfértem a terembe, ez mindig változott. A lényeg az volt számomra hogy a tánctechnikán keresztül pozitív mentalitást adjak a növendékeimnek, vagy is a hozzá állást, kitartást, szorgalmat, hogy a táncon keresztül akarjanak többet kihozni magukból, valakivé válhassanak.

 

Sokan maradtak táncosok?

- Nem, a 95 százaléka idővel, lemorzsolódott, abba hagyta. Volt aki 2-3 év után, volt aki kiment külföldre s utána váltott, de volt nem is egy olyan aki, elpazarolta a tehetségét vagy aprópénzre váltotta. Ez az arány, ez a tendencia ma sem változott. Sok fiatal szeret valamilyen táncstílust, de amikor sokat kell érte szenvedni, amikor tovább kell fejlődni, le kell küzdeni az akadályokat, amikor áldozatokat kell érte hozni, akkor bizony a legtöbben abbahagyják.

 

Ezt olyan fájdalmasan mondtad. Tényleg, mi kell ahhoz hogy valaki ténylegesen táncossá váljon? Hát ugye van az akadémikus képzés, ott az út viszonylagosan adott, és van a másik út, amikor az ember nem 8 évesen kezdi, hanem 14-17 évesen, no ez egy másik út, egy sokkal nehezebb út. Az akadémikus képzésnél nincs egyéb dolga a növendékeknek csak hogy tanuljon, a másik útnál a munka, a tanulás mellett kell megtanulni, elsajátítani a táncművészetet. Hát ez egy iszonyatosan nehéz út.

 

Igen emlékszem, nekem is a munka mellett kellett hétköznap délután egészen késő estig, és hétvégén egész nap ott gyötörni magamat.

- Hát ezzel én is így voltam. De ha az ember létállapotának tekinti a táncot, akkor lételemként szüksége volt arra a közegre, s akkor mi, meg is teremtettük magunknak, nem volt kec-mec.

 

Tetszik a kec-mec szleng, régen halottam. Hogyan alakult a tánccal kapcsolatos életed, hiszen valljuk be, nem lettünk fiatalabbak sőt!

- Nem, bizony nem lettünk. Hát ha a vargabetűket leszámítom, hiszen mindenkinek adódnak olyan élethelyzetei amikor a tánc hátrébb szorul, akkor azt mondhatom, még így is, 55 évesen, hűséges maradtam a tánchoz. Tudjuk hogy a tánc, anatómiai szempontból véges, s mint minden, nem tart örökké. De lehet az idő előretörését kompenzálni, kezelni, s igazodni az őrült idő múlásához. Éppen ezért tartom a táncot a legnehezebb előadó műfajnak, ellentétben az énekléshez vagy a színészethez képest, hiszen azokat, egészen életünk végéig művelhetjük.

 

Nem akarlak szembe dicsérni, de nagyon jól tartod magad!

- Hát ha a táncnak van valamilyen konzerváló hatása, akkor esetleg azt látod rajtam, de hidd el, ebben a korban, még az ágyból kikelni is nehéz, utána már mondjuk könnyebb. De a viccet félretéve, a tánc a legjobb sport, a legjobb kondicionáló tevékenység, ezt régebben tudták a fiatalok. Az egész testet átmozgatja, az izom tónusokat rendbe tartja, szóval a legegészségesebb mozgásforma, ami létezik.

 

Azt tudom hogy rendületlenül tanítasz most is. A tavalyi évet ki kellett hagynom, lásd vargabetű, mert annyira meghúztam a belső combizmomat, hogy járni is alig tudtam.

 

No, csak nem akasztották a hóhért?

- De igen. Az egyik balett gyakorlatot mutattam éppen, amikor nem vettem figyelembe az idő műlását, s iszonyatosan meghúztam az izmomat. Ezért is igaz az a közmondás, hogy "a táncosnak, mindig ésszel kell tréningeznie", mert értékes, kényes matériával dolgozik, vagy is a testével, s bizony abból csak egy van. Ha egyszer elromlik, nincs tovább, nem cserélhető.

 

Mai manapság, mi a helyzet a tánc területén?

- Mire gondolsz konkrétan?

 

Hát mondjuk, milyenek a mai növendékek?

- A növendék mindig és mindenkor növendék, ez mit sem változott. Talán annyi hogy sokkal kevesebben akarnak táncosok lenni, kevesebb a kitartásuk, s legfőképp, sokkal de sokkal igénytelenebbek, pedig a nagyvilágban pont azt látjuk, hogy hihetetlen virtuóz táncosok tömege jön felszínre.

 

Akkor nem sok esélyük lehet a maiaknak!

- Nem bizony. De nem véletlenül nem hallunk magyar táncosok tömeges sikereiről, sőt oly annyira megfordult a tendencia, hogy még az Operába is túlnyomó többségében, nem magyar táncosok vannak.

 

Ugye tudod hogy nem vagy könnyű ember?

- Igen tudom. Igyekszem is változtatni a " konok jóakaróból lesz a zsarnok"

rám aggatott jelzőn. 

 

Mostanság nem lehet téged, illetve a koreográfiáidat látni sehol, pedig egy időben keresett koreográfus voltál.

- Igen sok nagy Show műsor koreografáltam, s a televízióban is volt egy jó pár sikeres munkám. Most éppen (kb 15 éve) nem vagyok a pikszisbe, ahogy mondani szokták. De az idők változnak s remélem még lesz lehetőségem koreografálni.

 

Na jó, itt hagyjuk a témát, ismerve téged, jól kiosztod az egész táncos szakmát, aztán megint nem fognak sehova hívni koreográfusként.

- Köszönöm hogy aggódsz értem, de eddig se hívtak nagyon sokat. Ahol igényt tartottak rám ott viszont igyekeztem értékes koreográfiákat készíteni, s akik hívtak, azok nem bánták meg, nem beszélve a közönségről.

 

Láttam a 40 éves tánctörténeti fotó összeállításodat. Mennyi de mennyi növendék, táncos kolléga!

- Igen, úgy gondoltam hogy közzé teszem a megmaradt, fennmaradt képeket, hiszen a fotókon látható növendékek, kollégák, adott táncos időszakom, meghatározó személyei voltak. Remélem nem csak nekem, hanem nekik is öröm lesz újra látni magukat.

 

Köszönöm a beszélgetést, további jó munkát kívánok!

- Én is köszönöm!

 

 

 

Interjú:

Cs Pál.

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek