... mik vogymuk ...

csak tele legyen a Hold

Szemetekkel sem látjátok

mik voltunk

és mivé vagyunk.

Mivé leszünk,

máról holnapra, … és minek?

Mert hamuból porrá

mégsem lett a tegnap,

az bomlottan is csak hamu maradt.

Antropológusnak ássuk a kérdést.

Emberek voltunk?

Kísértés, ha nem.

Halotti beszédet én nem írok.

Időtlen  megírták, tudták.

A föld ezt leheli, tisztes illatát.

Paradicsomiak bütykeim,

tenyeremben, lábamon,

káprázott a csillag, a fájdalom.

Melyik szín ez, máig nem tudom.

Szocreál jövőnket hordtuk.

Gumicsizma és karbid lámpa.

Sarló-kalapács verte az ásó-kapát,

és a nagyharangot.

… és te is, az új vívmány,

belehaltál.