Mistletoe:Mini mesék XX.
A hópihegyárban egyre feszültebb légkör uralkodott. Legjobban a hópehely mintázók idegeskedtek, ugyanis szeptember vége lévén szorította őket a határidő, hiszen nemsokára itt a tél...
Yolla: Őszutó
Az ezernyi színben pompázó falevek egymáshoz simulnak a vastag, sötétbarna, szárazon zörgő avarban, amely nagyokat roppan léptem alatt.
Yolla: Még élek, gyerekeim!
Hetven év felett a megszokott életkörülményein már nehezen változtat az ember.
Yolla: Az önbizalom ára
Alaposan bevásárol a szupermarketban, mintha most is kocsival lenne, és a degeszre tömött három hatalmas szatyrot alig tudja a bevásárlókocsival kitolni a parkoló felé.
Yolla: Hang nélküli gondolatok
Pöccenésre indul az olajzöld metálfényű hibrid autó. Leengedem az ablakot és kihajolok, felnézek a harmadik emeleti lakásunk erkélyére, ahonnan most senki sem figyeli távozásomat.
Mistletoe: Mini mesék XIX.
Az óriás homokozó tömve volt önfeledten játszó felnőttekkel. Nem messze egy padon három gyerek lógatta a lábát és láthatóan unatkozott.
Mistletoe: Mini mesék XVIII
Hatalmas test ugrott felé, ledöntötte lábáról, mozdulni sem bírt. Mielőtt a végzetes álkapcsok beteljesítették küldetésüket, és öntudatát vesztené, eszébe jutottak édesanyja szavai:
Éhség
Ha éhes egy gyerek, meg kell etetni. Étellel és jó szóval.
Urbán-Szabó Béla: Martfűi levelek - Ami láthatatlan
"...Tudjuk-e, hogy a nem látható sérülések olykor több kárt, nagyobb fájdalmat okoznak, mint a láthatóak?..."
