Mistletoe:Mini mesék XX.

A hópihegyárban egyre feszültebb légkör uralkodott. Legjobban a hópehely mintázók idegeskedtek, ugyanis szeptember vége lévén szorította őket a határidő, hiszen nemsokára itt a tél...

Yolla: Őszutó

Az ezernyi színben pompázó falevek egymáshoz simulnak a vastag, sötétbarna, szárazon zörgő avarban, amely nagyokat roppan léptem alatt.

Yolla: Még élek, gyerekeim!

Hetven év felett a megszokott életkörülményein már nehezen változtat az ember.

Yolla: Az önbizalom ára

Alaposan bevásárol a szupermarketban, mintha most is kocsival lenne, és a degeszre tömött három hatalmas szatyrot alig tudja a bevásárlókocsival kitolni a parkoló felé.

Yolla: Hang nélküli gondolatok

Pöccenésre indul az olajzöld metálfényű hibrid autó. Leengedem az ablakot és kihajolok, felnézek a harmadik emeleti lakásunk erkélyére, ahonnan most senki sem figyeli távozásomat.

Mistletoe: Mini mesék XIX.

Az óriás homokozó tömve volt önfeledten játszó felnőttekkel. Nem messze egy padon három gyerek lógatta a lábát és láthatóan unatkozott.

Mistletoe: Mini mesék XVIII

Hatalmas test ugrott felé, ledöntötte lábáról, mozdulni sem bírt. Mielőtt a végzetes álkapcsok beteljesítették küldetésüket, és öntudatát vesztené, eszébe jutottak édesanyja szavai:

Éhség

Ha éhes egy gyerek, meg kell etetni. Étellel és jó szóval.

Urbán-Szabó Béla: Martfűi levelek - Ami láthatatlan

"...Tudjuk-e, hogy a nem látható sérülések olykor több kárt, nagyobb fájdalmat okoznak, mint a láthatóak?..."

Legolvasottabb cikkek