CUKOR.BAJ


A Diabétesz Világnapot minden évben november 14-én tartják. Ezen a napon
született Frederick Banting, akinek Charles Besttel közös gondolata
vezetett az inzulin 1922-es felfedezéséhez. Egy év sem telt el, és 1923-ban
Banting és MacLeod megosztva megkapta az orvosi Nobel díjat (John James
MacLeod, a cukorbetegségre specializálódott kanadai orvos biztosította a
labort, ahol a hasnyálmirigy sziget-hormonjának kinyerésével sikerült
bizonyítani, hogy az inzulin a felelős a vércukorszint lecsökkentéséért).


„Diabétesz Világnapot első alkalommal 1991-ben szervezett a Nemzetközi
Diabetes Szövetség (IDF) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO), látva a
cukorbetegség világszerte növekvő terjedését. Azóta népszerűsége
folyamatosan nő, ma már több mint 350 millió embert kapcsol össze a
világon, köztük az egészségügyi ellátás szakembereit, ápolókat,
cukorbetegeket és a társadalom valamennyi tagját. A UNite for Diabetes
kampány vezetett a cukorbetegség elleni küzdelem világszintű
összefogásához, melynek eredményeként 2006. december 20-án az ENSZ
Közgyűlés elfogadta a 61/225. sz. Határozatot, amely a cukorbetegség
krónikus, életminőséget rontó és költséges voltára hívja fel a figyelmet. A
Diabétesz Világnap 2007-től az ENSZ által felügyelt és támogatott Világ
Egészség Nap." (diabet.hu) Farkas Wellmann Endre *CUKOR.BAJ* című kötete
november 5-én jelent meg a Partvonal Kiadó gondozásában. A József
Attila-díjas költő saját történetén keresztül szól sorstársakhoz, „leendő"
sorstársakhoz is, férjekhez és feleségekhez, apákhoz, anyákhoz és
gyermekeikhez.

  „Senki életében nem örömünnep egy halálos kórral szembesülni. Pláné egy
lassú lefolyású, a mindennapokat átszövő pusztító erővel, amely önmagában
igényli a vele való foglalkozást, a gyakori szembenézést a halállal. Mégis,
reménykedve harcol a beteg, hiszékenyen, gyengén kötélnek áll, ha bárki
bármit ígér neki a jobbulása érdekében, minden gyógyszert beszed, minden
eszközt megvásárol, miközben egy nagyon fontos dolgot elfelejt:
gondolkodni. Nekem is csak kilenc év után sikerült ezzel az elmélyültséggel
visszatekinteni a betegségtörténetemre, mígnem egy hosszas, féléves kitartó
kísérletre vettem rá magam, és mindeközben együvé írtam azt, amit erről az
állapotról gondolok, elsősorban mint emberi állapotról."

Farkas Wellmann Endre


  „Izgalmas utazásra hívja F. W. E. az olvasót: a gyakorló cukorbeteget, a
potenciális cukorbeteget, de azt is, aki sosem lesz cukorbeteg. Az utazás
az elzárkózástól (ez nem velem történt, és én amúgy sem lehetek beteg) az
elfogadáson át a betegséggel való megbarátkozásig vezet. Miért éppen én?
Mit tettem, és mit nem tettem, hogy beteg legyek? Hogyan fogadom el? Kire
bízhatom? A szerző számos konkrét, de filozófiai kérdést is felvet, és
ügyesen terelgeti az olvasót, hogy a válaszokat megtalálja. A végső
következtetés: segítséget kaphatsz (ha arra méltóvá tudsz válni), de a
legtöbbet magadnak kell megtenned, hogy együtt tudj élni - és jól tudj
együtt élni - a betegségeddel."

Dr. Radó Gábor


A könyvet november 18-án 18 órakor mutatják be a Petőfi Irodalmi Múzeum
Vörös termében, ahol Farkas Wellmann Endrével dr. Zacher Gábor beszélget
majd.

Legolvasottabb cikkek