A METU bemutatja ART Diploma díjasait

Díjak átadása a METU Diplomaosztóján
A METU bemutatja ART Diploma díjasait

2018. augusztus 17-én került sor a Budapesti Metropolitan Egyetemen 2018-ban végzettek ünnepélyes diplomaosztójára a Stefánia Palotában. Az eseményen a frissen megszerzett diplomák mellett, immáron harmadik alkalommal az ART Diploma díjazottjai is átvették elismerésüket.


A Budapesti Metropolitan Egyetem 2016-ban a művészeti mesterképzéseken diplomázó, legjobb eredményt elért hallgatók tanulmányi, szakmai, közösségi munkája elismerésére ART Diploma díjat alapított. Az ART diploma díj odaítélésénél fontos szempont a hallgató szakmai teljesítménye az oktatásban, és részvétele a különböző külső szakmai pályázatokon, fórumokon, mellyel az egyetem jó hírnevét erősíti. A díj odaítéléséről szakmai javaslatra a művészeti rektorhelyettes és az általános rektorhelyettes döntött.


A METU Art Diploma 2018-as díjazottjai: Hornok Barbara (Divat- és textiltervezés mesterszak), Somkutas Bianka (Belsőépítész környezettervező művész mesterszak), Németh Bettina Zsófia (Belsőépítész környezettervező művész mesterszak).


2018. évi METU Art Diploma díjazottakról bővebben:


HORNOK  BARBARA

Barbara Divat- és textiltervezés mesterszakunkon végzett. Tanulmányait ipari termék- és formatervezőként kezdte, és nagy utat járt be azóta: dolgozott már magyar férfiruházati cégnél,portfoliójával bejutott a londoni Central Saint Martins Advanced Fashion Design nyári kurzusára. Tervezőként leginkább a sportruházat, funkcionális textíliák használata és az ökodesign foglalkoztatja. Jelenleg szabadúszóként különböző ruházati cégekkel dolgozik együtt, és tervező asszisztens egy magyar luxus divatházban.

’In feminae fortitudo’  elnevezésű diplomamunkáját az első hegymászó nők inspirálták, akik mertek az akkori társadalmi és szociális elvárásokkal szembefordulni, és újradefiniálták azt a fogalmat, hogy mit is jelent Nőnek lenni. Kollekciójában, melynek neve a bennük rejlő kitartásra és állhatatosságra utal, nagyvonalú, kreatív megoldásokat alkalmaz, kivitelezései igényesek és aprólékosak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a napokban ezzel a munkájával meghódította a neves olasz divatlapot, a Vogue Italia-t. Egyetemi évei során rendszeresen vett részt divatbemutatókon, a nyílt napokon előadóként, ezzel is képviselve a METU-n folyó magas szintű szakmai munkát. Eredményei jól mutatják, hogy mérnök alapokon, kreativitással és szorgalommal magas színvonalú művész diplomát lehet alkotni.


A METU interjúja Barbarával:

 

Miért ezzel a területtel foglalkozol?
A képző- és iparművészet több ágába is belekóstoltam gyermekkoromban. Rájöttem, hogy lételemem fizikailag megfogható dolgot alkotni, valamit létrehozni. Így mindenképp kreatív iparágat választottam volna hivatásként.

Miért ezt a szakot választottad?
Mindig is érdekelt a divat és az öltözködés. A tervezésen keresztül tudom kifejezni önmagam és megélni a kreativitásom. De mégse egy öncélú „művészet”, hiszen arról (is) szól, hogy mi kell az embereknek vagy éppen egy reakció arra, hogy merre tart a világ.

Milyen alapszakon végeztél és honnan érkeztél a METU-ra?
Az Óbudai Egyetemen végeztem ipari termék- és formatervező mérnökként.

Mi inspirál?
Minden olyan téma, amihez személyes kötődésem is van és megérint, mint embert. Nem elég csupán a vizuális inspiráció, szeretek fogalmi síkon is elmerülni a dolgokban, társadalmi és kulturális vonatkozásban vizsgálódni. Inspirálnak az olyan emberek, akik eltérnek az átlagostól akár gondolkodásban, akár külsőségekben. Akik valaminek a megszállottjai, legyen az akár sport, vallás vagy bármilyen személyes célkitűzés. Pont ezért a nemzetközi street style nagyon sokszor megihlet, főleg az orosz, japán és koreai. Ott az emberek az öltözködésükkel sokkal jobban kifejezik az egyéniségüket, gondolkodásukat. Mindenki különbözni akar és erre rendkívül kreatív megoldásokat találnak ki, legyen az akár egy extrán hordott kiegészítő vagy egy szokatlan módon felvett ruhadarab.

Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?


A diplomakollekciómon kívül, az egyik ilyen az egyik első féléves munkám, az objekt ruhák megalkotása. A távol-keleti építészetből kellett inspirálódnunk, a modern és hagyományos értékeket felismerni. Itt a tervezés rögtön az anyaggal való kísérletezéssel, térbeli formaalkotással kezdődött. Azóta is ez a módszer, amit előnyben részesítek tervezés során, csak így tudok új formákat, volument alkotni, ha térben alakítom az anyagot. Rajzolni csak a legvégén szoktam dokumentálásképpen és csak ha muszáj.

A másik kedvenc munkám a harmadik félévben volt: a Himalája térségének ambivalens értékeit dolgoztam fel, azon belül is a hegymászás és a spiritualitás kapcsolatát. Itt a kutatási anyagom kollázs technikával dolgoztam fel, ez adott vizuális inspirációt a térbeli formák megalkotásához. Rekonstrukcióval vintage ruhadarabokat szedtem szét, majd új funkciót adva az egyes elemeknek, újramodelleztem őket. A kültéri funkcionális öltözékek, a sportruházat és ezen területen használt magas minőségű, innovatív anyagok és technológiák kiemelten érdekelnek, mint tervezőt. Erre többek között ez a kollekció ébresztett rá, s ezt a gondolatiságot a diplomamunkámban is továbbvittem.


Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad? 

Az inspirációt az első hegymászó nők adták, akik mertek a 19. század társadalmi és szociális elvárásaival szembefordulni és újradefiniálták azt a fogalmat, hogy mit is jelent Nőnek lenni. A kollekció neve - ’In feminae fortitudo’ - a bennük rejlő kitartásra és állhatatosságra utal. Az egyes ruhadarabokon és kiegészítőkön szereplő printek a női hegymászók által írt könyvek, publikációk címei, illetve az azokból vett idézetek. A korabeli újságok és a nőjogi mozgalmakon használt transzparensek ihlettek meg a tipográfia kiválasztásánál és a grafikák tervezésénél. Ezek szitanyomás technológiával, fényvisszaverő és lila festék használatával készültek el. A kollekció színeit a századfordulón zajlott szüfrazsett mozgalom hivatalos arculatából vettem át. Anyagválasztásnál az volt a cél, hogy a funkcionalitás, a környezettudatosság és a minőség is megjelenjen egymás mellett, így minden egyes darab természetes, újrahasznosított vagy organikus textilekből készült.                      Diplomadolgozatomban pedig társadalmi és szociológiai szempontból elemezve az első női hegymászókon, a női emancipáción és a nemi szerepek változásán keresztül vizsgáltam meg, hogyan ivódott be a sportruházat és a streetwear a divatipar legfelsőbb szektorába és mi vezetett oda, hogy a fogyasztók elvárása a prémium és luxus termékekkel szemben átértelmeződött. Ezen valós elvárásokat és fogyasztói szokásokat elemezve állítottam össze a kollekciót. 

Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?

Nekem nagyon sokat jelentett, hogy magyar divattervezőktől is tanulhattunk. Konsánszky Dóra és Kovács Adél is nagy hatással volt rám az egyetemi évek alatt, mindig sokat számított a véleményük. Nem vagyunk egyáltalán bekorlátozva, de terelgetnek, mi a helyes irány, mi az, amit inkább elhagyjunk és mi az, amit előtérbe helyezzünk magunkból. Egy gondolkodásmódot próbálnak átadni, nem pedig a megoldást. Mindenkinek segítenek megtalálni a saját tervezői nyelvét, a legjobb irányt és módszert, amivel kifejezheti önmagát.

Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?


Mert itt minden segítség és lehetőség adott, hogy a legjobbat kihozza magából. A többi csak rajta múlik.

Hogy érzed magad friss(másod)diplomásként?


Sokat tett hozzám mind szakmailag, mind emberileg ez a pár év, amit a mesterképzésen töltöttem. Viszont jó érzéssel tölt el, hogy lezárhatom ezt a szakaszt és valami újba kezdhetek.

Milyen élmény volt a diplomavédésed?


Izgultam, mint a legtöbb prezentációm előtt az egyetemen. De ahogy belelendültem a végére teljesen megnyugodtam, jó volt elmagyarázni és bemutatni, mi az, amibe olyan sok energiát fektettem az elmúlt fél évben.

Milyen terveid vannak a jövőre?

Itthon már több helyen is dolgoztam a ruhaiparon belül, ezért úgy érzem a karrieremben a következő lépcsőfok a nemzetközi szakmai tapasztalat megszerzése lenne. Utána a többi majd alakul. 


SOMKUTAS BIANKA

Bianka Környezetkultúra alapszakunk után idén Belsőépítész környezettervező művész mesterszakunkon végzett. Kiemelkedő színvonalú diplomamunkájában a kétbodonyi erdei iskola tanösvényét és oktatási programját fejlesztette. Tervezői hozzáállását éppúgy jellemzi a közösség és társadalom számára hasznos alkotásra való törekvés, mint a személyes inspirációban való elmélyedés.

Aktív egyetemi évei során részt vett MédiaWave Nemzetközi Filmfesztivál „Életút” című installáció elkészítésében, a Magyar Építész Kamara Construma standjának kivitelezésében. Portfóliója alapján meghívást kapott Mood for Wood lengyelországi nemzetközi építésztáborba. A Salag City Beach csoporttal együtt valósult meg az általuk tervezett, és a mai napig használatban lévő strandbútor együttesük. Évfolyamtársaival dolgoztak az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület Nyugati pályaudvar rehabilitációjára kiírt ötletpályázatán, valamint aB24 Galéria udvara rehabilitációs tervének elkészítésére kiírt pályázatban. Gyakornokként többek között a Cood Showroom-ban is dolgozott.


A METU interjúja Biankával:

 

Miért ezzel a területtel foglalkozol?

Mindig nagy szerepet játszott az életemben a kreativitás, a művészet. Szerencsés vagyok, bár nem művész családba születtem, szüleim ennek ellenére támogatták művészeti törekvéseimet. A zene és a képzőművészetek is nagy szerepet játszottak fiatalkoromban. Végül a gimnáziumi évek elején úgy döntöttem, hogy nem a zene az én utam. Bár maradtam zenei tagozatos gimnáziumban, mellette esténként és hétvégente rajziskolába és művészettörténetre jártam. Amikor tudatosult bennem, hogy a legnagyobb hatást az épületek, belső terek és ezek hangulatai teszik rám, egyértelmű volt az utam.

Miért ezt a szakot választottad?

Számomra nem volt kérdés, hogy az alapszak után folytatom tovább tanulmányaimat. A METU-n végeztem el a Környezetkultúra alapszakot, utána egyenes út vitt tovább ennek a szaknak a mesterképzésére, a Belsőépítész környezettervező művész szakra, mivel mindent meg szerettem volna tanulni, amit csak lehet.

Milyen alapszakon végeztél és honnan érkeztél a METU-ra?

Életem legjobb véletlene az, hogy itt vagyok. Gimnáziumi éveimben már tudatosan készültem művészeti pályára. A puzzle összeállt addigra, az építészet az, ami megmozgat. Mikor a lehetséges egyetemek képzési listáját néztem, elsuhant szemem a Környezetkultúra szak neve felett. Megtévesztő volt akkor még ez a név, azt hittem lelkes környezetvédőket keresnek. Egy kedves művész barátom ajánlására jöttem el mégis a nyílt napra, és bizonyosodtam meg arról, hogy ez az a hely, amire szükségem van. A nyílt nap után azzal az elhatározással mentem haza, hogy ide be kell kerülnöm! Így felvettek alapszakra, majd utána rögtön folytattam tovább a mesterképzést, Belsőépítész környezettervező művész szakon.

Mi inspirál?

Teljesen feladat függő. Erre nincs bevált recept, amit csak ki kell váltani. Nagyon bele tudok ugrani érzelmileg, lelkileg is egy tervezési folyamatba. Olyankor sokszor úgy érzem, hogy én magam is kicsit más ember vagyok. Más zenéket hallgatok, más könyveket olvasok, máshogy sétálok a városban. Ez nekem is egy tanulási folyamat. Magamról, a problémáról, a helyszínről, a feladatról. Mindig keresem az inspiráció forrását. A személyes élmények és a képzeletbeli utazások is sokat segítenek. A tervezési helyszín alapos megismerése, minden napszakban bejárása, megfigyelése is inspirál. Órákat tudok eltölteni egy adott helyszínen, fotózással, skicceléssel, jegyzeteléssel, vicces szituációk leírásával. Ez mind segít abban, hogy belehelyezkedjek a szituációba, ám az emberekkel való kommunikálás tud sokszor a legtöbbet adni. Személyes történetek, érzések, érzelmek jönnek fel ilyenkor. Tervezőként nem lehetünk önzők. Nagyon fontos, hogy kiknek tervezünk. Meghallgatni őket nem csak kötelező, de segítséget is nyújt a tervezésben. Így sokszor ezekből a kötetlen beszélgetésekből leeső kis morzsák adják a legnagyobb inspirációt.

Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?

A mesterképzés alatt a Művészeti Stúdium tárgyunk arra volt jó, hogy kis levegőt kapjunk a rengeteg, egyszerre futó építészeti feladat alól. Nem kellett építészkedni… nem kellett komolynak lenni, csak keresni egy budapesti problémát és azt frappánsan kezelni. Én a trolikábelek kereszteződésekben összegyűlt hálójával szerettem volna foglalkozni. Tervem végül egy olyan urbánus szivárvány lett, amely jó időben az utcára, emberekre és kocsikra levetíti a kábelek által kialakult raszter közötti  színes részeket. A szivárvány felett élők pedig a szürke kábelgombolyag helyett egy színes, rendezett rasztert láthatnak az ablakukból.                                                                   Másik igen kedves feladat számomra a Design tárgyunk keretében született meg. Feladatunk beltéri, közösségi bútor/tárgy tervezése volt. Én az óvodát, azon belül pedig az öltöző és csoportterem közötti, jelenleg nem létező teret választottam. Tervem segít feloldani a kisgyermekek elszakadását a szülőktől a kezdeti időszakban. Majd a beszoktatási időszak után ellenkező irányban, a csoporttól, barátoktól és játéktól való búcsúzásban segít a nap végén. Ez a 2 tér közé beillesztett fal játékkal igyekszik kibillenteni a gyerekeket az adott negatív helyzetből, miközben mindegyik nyílás más-más készséget fejleszt észrevétlen.  

Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?

Diplomamunkám helyszínének gyermekkori kedvenc helyemet, Kétbodony faluját választottam. Az itteni, már meglévő erdei iskola szomorkás tanösvényét és oktatási programját fejlesztettem. Azért választottam ezt a témát, mert én is voltam itt erdei iskolás, kedvelem ezt a közösséget és szeretnék segíteni nekik, mint tervező. Három beavatkozást alkalmaztam a faluban. 

1. beavatkozás: kialakítottam a művek földek területén tematikus tankerteket, melyekre a tanösvényről kis hidakkal lehet bejutni. Célom, hogy a helyiek és az ide látogató, többnyire városi gyerekek között a föld által kialakuljon egy párbeszéd. 

2. beavatkozás: a tanösvény tábláinak fejlesztése. Itt egy új, érzékszerveket, kinetikai energiát és fantáziát megmozgató körtáblát terveztem, mely a 11 itt honos fafajt mutatja be. 

3. beavatkozás: a tanösvény 2/3 részénél lévő tisztásra tervezett kilátó/meditációs pont. Lényege, hogy 3 különböző vizuális élmény ad (360 fokos panoráma, irányított szakrális kilátások, belső talaj layerek bekeretezett képe). 

Úgy gondolom, hogy a falu elhelyezkedése, természeti adottságai, a Kéktúra útvonal áthaladása, valamint a gyermektábor jogossá teszi, sőt szükségessé egy ilyen léptékű fejlesztést. 


Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
A legfontosabb szerintem, amit megtanultam a gimnáziumi évek után itt, az a saját vélemény formálása. Itt már meg mondják meg, hogy mit tegyünk, mikor és miért. A BA első pár féléve a felnövésről szólt és arról, hogy egy újfajta gondolkodásmódot sajátítsunk el tanáraink segítségével. Ezen felül pedig az órákon túl rengeteg előadás, workshopok, helyszínbejárások és cég látogatások színesítették a hétköznapokat és adtak hozzá szakmai fejlődésünkhöz.

Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?

Mivel öt évig jártam ide, láttam az egyetem és a szak folyamatos fejlődését ez idő alatt. Mostanra két műhelyünk van, az órákon kívül is tudunk bent dolgozni a termekben, így remek hangulat tud kialakulni, pláne a leadás előtti hetekben, mikor még késő este is együtt főzzük a kávét a szakon. Nagyon jól felszerelt a szak számítógépekkel, makettező anyagokkal. A tanári gárda tudása, érdeklődési köre igen széles spektrumon mozog. Mindenki meg tudja találni azt a konzulenst, akivel egy rugóra jár az agya. Szerencsés az összeállítás. Mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani ezt az egyetemet.

Hogy érzed magad friss(másod)diplomásként?

Az itt eltöltött öt év nagyon hosszú idő. Így egyrészt van bennem egy kis szomorúság és megilletődöttség, másrészt azonban izgatottan várom, hogy a megszerzett tudásommal hasznos tagja legyek a társadalomnak.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?

Igazán jó élmény volt a diplomavédés. Nyilván van egy természetes izgalom az emberben, de nagyon szerettem és bíztam a tervemben, és abban is, hogy ezt át fogom tudni adni a bizottságnak. Szerencsére sikerült!
Milyen terveid vannak a jövőre?

Mindenképp a szakmában szeretnék elhelyezkedni. Szeretnék sokat tanulni, magamba szívni mindazt, amit csak erről a szakmáról lehet. Szeretem, amit csinálok, és ez egészen biztosan így is marad! 


NÉMETH BETTINA ZSÓFIA

Bettina hasonlóképpen indult: Környezetkultúra alapszakunk után ő is Belsőépítész környezettervező művész mesterszakunkon diplomázott. A Kiskunhalasi Csipkemúzeum átalakításában az aprólékos struktúrák és a könnyed, légies elemek jelennek meg: a csipke lenyűgöző szerkezete inspirálta a lebegő kiállítóteret.

Kartonszék bútora szerepelt például a Design Hét Budapest 2017 Feedback/Visszacsatolás kiállításán, tervezett a Főkert által kiírt Bútorozd be a városodat! pályázatra kültéri ülőbútort. Ő is részt vett Nyugati téri ötletpályázaton, melynek keretében a Nyugati tér és az Eiffel-csarnok területén hoztak létre egy olyan művészeti és kulturális központot, amely a csarnok területét a város szövetébe integrálja. Csoporttársával együtt a Szépművészeti Múzeum számára tervezett applikációt, és körbejárható kiállítási útvonalakat, melyek közelebb hozzák a kiállított műtárgyakat a látogatókhoz, így a múzeumi megismerés folyamata élményszerűvé válik. 2016-ban létrehozta az építészet inspirálta ékszermárkáját, az Amettinat. Tárgyaival többek között aWonderLAB kiállításán is találkozhattunk.


A METU interjúja Bettinával:

 

Miért ezt a szakot választottad?

Mindenképpen egy olyan egyetemen szerettem volna tanulni, ahol kibontakozhat a kreativitásom és szabadon engedhetem a gondolataimat, ugyanakkor a szakmához szükséges elméleti és műszaki tudást is megkaphatom. Ellátogattam a szak nyílt napjára, beszélgettem az oktatókkal, és úgy éreztem ez a szak tökéletes lesz számomra.

Milyen alapszakon végeztél és honnan érkeztél a METU-ra?

Az alapképzést is a METU-n végeztem, Környezetkultúra szakon.

Mi inspirál?

Minden projektnél változik, hogy honnan merítem az inspirációm. Követem más művészeti ágak aktuális alkotásait, így gyakran egy ruha struktúrája vagy egy ékszer formavilága mozgatja meg a fantáziámat. Hiszem, hogy a különböző művészeti ágak kihatnak egymásra. Emellett állandó inspirációs forrást nyújt számomra a természet.

Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért? 

Az egyik kedvenc feladatom az alapképzés során a városligeti Királydomb alá tervezett koncertterem volt. Ez egy különösen természetközeli projekt volt, hiszen a domb héjazata alkotta a belső terek határait. Nagyon izgalmas volt számomra a földfelszín feletti, és a földfelszín alatti világ összehangolása. Ennek a két ellentétnek a feloldását folyamatos ereszkedéssel és a természetes fény fokozatos csökkentésével értem el. A terek úgy kerültek kialakításra, hogy a padlózat folyamatos lejtésével az ember egyre inkább a földfelszín alá ereszkedik. Ezt az utat minden oldalról átriumok kísérik, melynek növényzete rendkívül változatos. Így egy botanikus kert jött létre az útvonal mentén, melynek kialakításához tanulmányoztam a közeli Fővárosi Állat-és Növénykertben felfedezhető növényfajokat is, hogy a két terület összhangban tudjon működni.                                                                              A mesterképzésen szeretném kiemelni a Nyugati téri ötletpályázatra elkészült tervet, mely egy rendkívül komplex feladat volt. A félév folyamán lehetőségünk nyílt egy összetett, városi léptékű projekten dolgozni. Két fős csapatunk célja egy performance tér létrehozása volt a Nyugati tér és az Eiffel-csarnok területén. Tervünk során olyan művészeti és kulturális központot hoztunk létre, amely beintegrálja a területet a város szövetébe, bevonva mind az utasforgalmat mind Budapest lakóit az aktív kulturális életbe. Központi szerepet játszott az aluljárószint kibővítése és a negatív előadóterek létrehozása. Közvetlen kapcsolatot alakítottunk ki a Nyugati pályaudvar északi és déli tengelyeivel, az Eiffel tér és a Váci út között. Fontosnak tartottuk, hogy az utasforgalom teljeskörű kiszolgálása mellett a várakozók aktívan és érdekesen töltsék el az idejüket. Az építészeti koncepció mellett egy költségbecslést és egy megvalósíthatósági tanulmányt is ki kellett dolgoznunk, melynek segítségével beleláthattunk abba, hogy hogyan zajlik egy összetett tervezési feladat. 

Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?

Mindig is a terveim fontos részét képezték az aprólékos struktúrák és a könnyed, légies elemek. Ezért is tűnt tökéletes választásnak a Kiskunhalasi Csipkemúzeum átalakítása. Fontosnak tartottam a csipke közelebbi megismerését és elemzését, mely során magával ragadott a hihetetlen szerkezete és az elképesztő mennyiségű munka, mely az elkészítésében rejlik. Ettől a lenyűgöző szerkezettől inspirálva került kialakításra a koncepcióm legfőbb eleme, egy lebegő kiállítótér. A kiállítótér sokszínűen mutatja be a halasi csipkét azáltal, hogy tapintással, nagyítással és mozgatással ismerhetik meg a látogatók a csipkék minden részletét. Ezen kívül szerettem volna bevonni az embereket a színfalak mögötti élet izgalmaiba is. Ezért a csipkevarrók műhelye, a kutatói területek és a raktározás egy része úgy került kialakításra, hogy a látogatók megtekinthessék ezeket a folyamatokat, így egy komplex múzeumi élménnyel gazdagodhatnak.

Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?

Úgy gondolom, hogy az egyetem sokrétű tudást biztosít, és rengeteg lehetőséget kínál a hallgatói számára. Alkalmam nyílt az egyetemi évek során más szakok hallgatóival is együttműködni, amikor az integrált társművészeti gyakorlat tantárgy során - a Budapesti Metropolitan LAB keretében - a Szépművészeti Múzeum számára terveztünk applikációt és körbejárható látogatói útvonalakat. Ezek bizonyos témakörök (anyaság, relaxáció) szerint összeválogatott műtárgyakon keresztül vezetik végig a látogatókat a kiállításon. Ez a feladat sokban segítette később a diplomamunkámat is. Emellett a diplomamunkám tervezésekor az iskolában megrendezett workshop hét keretein belül részt vehettem egy Csipke workshopon a Divat- és textiltervezés szakos hallgatókkal, amely által teljesen más szempontok alapján kezdtem el a csipkéket megérteni és megfigyelni, és ez később kihatott a tervemre is. Szeretném még kiemelni a tanárok hozzáértését és nagy szakmai tapasztalatát, melyekkel hozzásegítettek a tervezési feladatok megoldásához és az egyéni stílusom kialakulásához. 

Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?

A kreatív, inspiráló és barátságos környezet párosul a tanárok hozzáértésével és szaktudásával.        

Hogy érzed magad friss(másod)diplomásként?

Úgy gondolom, hogy a diploma megszerzésével nem állt meg a tanulási folyamat az életemben. Ez a szakma folyamatos fejlődést és megújulást igényel. Úgy érzem, hogy az iskolában jó alapokat kaptam a szakma elsajátításához. Ezeket az alapokat szeretném a jövőben továbbfejleszteni.

Milyen élmény volt a diplomavédésed?

A félév során rengeteget készültünk a diplomavédésre, sok támogatást és tanácsot kaptunk az oktatóinktól, ennek köszönhetően magabiztosan tudtam kiállni a bizottság elé és egy kellemes élményként éltem meg a diplomavédést.

Milyen terveid vannak a jövőre?

Szeretnék egy olyan belsőépítész csapat tagja lenni, ahol a gyakorlatban is hasznosíthatom az egyetemi éveim alatt megszerzett tudásomat, és ahol még többet tanulhatok a szakmáról és fejlődhetek. Emellett tervezem a külföldi tanulást vagy munkavégzést is, hogy más rálátást kapjak a szakmára, újfajta tapasztalatokat gyűjtsek és inspirációkat meríthessek más kultúrákból.

Legolvasottabb cikkek

Harmatgyöngyök