Részlet a Rövid történetek az életemből 16. és 17. rész

Vissza az eredeti cikkhez

oldalak: 2  1   |  előző »
Mara
#15. 2012. január 24. 20:56
Drága Harunalrasid.
Nem értettelek félre, csak azt akartam illusztrálni, ahogyan Te is írod, ma a rác kifejezésnek pejoratív jelentése van. Akkor is az volt! Az egyik portálon lerácoztak, jobban mondva rácofóbiája van az egyénnek, és otthagytam minden további nélkül, ahol a szerkesztő, vagy a főszerkesztő ilyent megenged.
Van egy rövid versikém így szól:

Én sem tudom,
miért fáj,
ha rácnak neveznek,
pedig szerb volt
az APÁM,
de meg ne bántsa
senki a magyart,
mert, magyar volt
az ANYÁM.

Engem az anyám arra tanított, soha ne nézzem a származást, vagyont, csak az embert.
Köszönöm, hogy ennyi időt szántál rám.

Na, azért mégis beválasztottam olyan férjet, ha nagyítóval kerestem volna se találtam volna hozzá hasonló mákvirágot.

Szeretettel: Mara
harunalrasid
#14. 2012. január 24. 12:33
drága mara, nem céloztam és semmire, csak jeleztem, hogy ma már az, hogy rác, inkább archaikus, mint sértő kifejezés.
persze, akkor és ott más volt.
magam is szeretek visszarévedni a múltba, még ha csak a fantáziám szárnyán is.
cinkotán cseperedtem fel, ami kerületté válásáig, meg az után is, tót falu volt. igaz, ott senki nem sértődött meg, ha tótnak nevezték:-)
na, és a nyelvezetük? igyeme na gödöllő, u járásbíróság, gyerektartásból kifolyólag:-)))
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. január 24. 08:03
Mara
#13. 2012. január 24. 08:03
Kedves Harun al Rasid,
ha arra akartál utalni, hogy az nem volt sértő, de bizony igen. Csak egy példa, az öcsém kislánya 3 éves volt, amikor Karlovácon (Horvátország),csak úgy szólította a nevelő: Magyarica (magyarka), és sírva panaszkodott odahaza, Akkor az anyuka, megkérte a nevelőt, a kislányt nevén szólítsa. Utána nem volt sírás. Pedig ebben nem volt semmi sértő szó. A hangsúlyt sem szabad elfelejteni.
Nekem nagyon hiányzott az apám, meg az új környezet, talán érzékenyebb voltam, mint másik gyerek.
Ebből a korszakból maradtak meg bennem az emlékek garmadával. Sok lenne leírni is.
Ja, a pofonokért még ma is szégyenlem magam.!
Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel: Mara
harunalrasid
#12. 2012. január 23. 13:32
az a semmi, ami pofonokba torkollott, azért komoly semmi lehetett! mert semmi és semmi közt akad ám különbség:-)
rác, mi? rácponty, ráckeve, és többiek...megállj, megáll, kutya szerbia!
hogy te mikre nem emlékszel 4 éves korodból!
de azért jó olvasni, a gyerekkor ártatlansága lengi körül, még akkor is, ha most már kevésbé látod ártatlannak.
Mara
#11. 2012. január 23. 11:31
Kedves Fer -Kai, az elsőben nem vagyok biztos, ezért nincs megadva a haragom oka. Az sincs kizárva, hogy csak vélt sérelem volt, vagy"Úgy kezdődött, hogy a másik visszavágott."
Köszönöm a hozzászólásod.
Szeretettel: Mara
Mara
#10. 2012. január 23. 11:28
Kedves Zsuzsa, ma már nekem sem tetszik.
Köszönöm a hozzászólást.
Szeretettel: Mara
Fer-Kai
#9. 2012. január 22. 22:03
Tündéri.
Vagy: tündéri kisiklások.

(De azért mindkettőt a másik kezdte. Vagy nem is?)
Döme Zsuzsa
#8. 2012. január 22. 18:50
Nem is lehet csodálkozni azon, hogy az édesanyádnak nem tetszett az efféle móresre tanítás. Elégedj meg azzal, hogy nekünk viszont tetszik!
Mara
#7. 2012. január 22. 16:04
Köszönöm kedves Kató. Azért nem voltam valami példakép.
Annak örülök, hogy felvidítottalak.
Szeretettel és köszönettel: Mara
Mara
#6. 2012. január 22. 16:01
Köszönöm drága Eliza Beth.
Szeretettel: Mara
oldalak: 2  1   |  előző »

Legolvasottabb cikkek