Rövid történetek az életemből (14. és 15. rész)

Vissza az eredeti cikkhez

oldalak: 2  1   |  előző »
Döme Zsuzsa
#11. 2012. január 13. 18:07
Nekem szintén.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. január 10. 08:28
Eliza Beth
#10. 2012. január 12. 11:56
Egyre kíváncsibb vagyok a könyvedre! :-)))
Answer
#9. 2012. január 11. 18:00
Akkor már hárman vagyunk!
Emlékeidet adtad, amit köszönök.
A kép megint lenyűgözött, szerintem ilyen voltál, a kicsi arcocskájára minden rá van írva!
Szeretettel ölellek: answer
Mara
#8. 2012. január 10. 11:27
Kedves Fer-Kai az, hogy ketten is hasonlóan véleményeztétek írásomat, azzal a mai napom, az idő ellenére, széppé varázsoltátok.
Köszönet Nektek érte!

Szeretettel: Mara
Fer-Kai
#7. 2012. január 10. 08:28
Most látom, mennyire rímel ez Zsuzsa bejegyzésére.
Külön öröm!
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. január 10. 08:27
Fer-Kai
#6. 2012. január 10. 08:27
Nagyon tanulságos és jelentős apró mozzanatok.
Ilyen kis csillogó kristályelemekből áll össze kaleidoszkópszerűen az élet.
Mara
#5. 2012. január 9. 16:54
Kedves Csaba,
ezeket a jeleneteket soha sem lehet elfelejteni.Azt a drága szép arcocskát, aki nevet sírás helyet, a csendőr először mosolygós arcát, ahogy kínálja a pénzt, azután meg kemény dorgálását., és akire szívből haragudtam akkor, az áldott jó Rikit.
Szeretettel: Mara
Döme Zsuzsa
#4. 2012. január 9. 15:32
Ilyen belénk ivódott kitörölhetetlen emlékekből, képekből áll össze az élet.
Gratulálok, Mara!
Juhász Kató
#3. 2012. január 9. 14:36
Kedves Mara!
Ahogy olvasom, nem voltál egy átlagos gyerek.
Mindkét eset végződhetett volna súlyosabb következményekkel is, de szerencsére nem így történt.
Kíváncsian olvastam, nagyon érdekes volt.
Bedő Csaba
#2. 2012. január 9. 10:22
Mindkét történetet érdeklődve olvastam. Gondolom a fa babkocsiban száguldó öcsike nevetése, még úgyanúgy él benned, mint a szigorú csendőr szavai. Emlékezni mindig jó, mert az idő ügyenes színezi a múlt szomorkásabb történéseit is.

Szép napot kívánok!
oldalak: 2  1   |  előző »