Egy utolsó nagy lélegzet... 18+

Vissza az eredeti cikkhez

« következő  |  oldalak: 3  2  1   |  előző »
Döme Zsuzsa
#12. 2012. január 6. 21:17
Szerintem nem az a fontos, hogy milyen kifejezéseket használunk; az a lényeges, hogy miről írunk. Az elkeseredettség és a reménytelenség érzése irodalmi alkotásokban is "szülhet" csúnya, látszólag oda nem illő kiszólásokat.
A lázadás: főként korosztályi sajátosság. Jó lenne, ha soha nem nőnénk ki, de idő múltával átrendeződnek bennünk az értékek. Igaz, akkorra az ember azt is belátja, hogy léteznek hasonló tartalmú rokonértelmű szavak is...
Juhász Kató
#11. 2012. január 6. 20:17
Mi lett a világgal? - teszed fel a kérdést, jogosan.
Az utóbbi 20-30 évben hihetetlen mértékű erkölcsi romlás tapasztalható az emberi, családi kapcsolatokban. Az irigység, az önzés, a kíméletlenség, közönyösség sok emberre jellemző.
Az igaz szeretet és barátság - remélhetően - nem
veszett ki mindenkiből. Nincs más megoldás, keresnünk kell a konkoly között a búzát, - s ha megtaláljuk, meg kell becsülni. Önzetlen társat, igaz barátokat találni manapság nagy kincs.
rapista
#10. 2012. január 6. 18:25
a témát eléggé enyhén kezeled - a nyelvezethet a posztmodern illene: vendégszöveg, nonszensz, szleng -,de ta magyarul írtad... sajnos, vagy szerencsére?!

az egykét elengedett "békegalamb" önmagában kevés, elfeljtkeztél a "fing@sról" és néhány kiszólásról..

így félutás lett, DE A MI VLÁGUNKBAN (Tollal) érthető így is és a 3-4 szó nélkül is..
Pityi
#9. 2012. január 6. 17:54
Köszönöm szépen mindkettőtöknek!:)
előzmény: hozzászólása, 2012. január 6. 16:10
janos
#8. 2012. január 6. 13:55
A Vers tartalma igen is aktuális probléma, problémák.
Tökéletes igazság amit kifejtettél.
Az obszcén szavaidat nem kommentelném.
A vers tetszik, van mondani valója.
Grat!
János
« következő  |  oldalak: 3  2  1   |  előző »

Legolvasottabb cikkek