Végső megoldás

Vissza az eredeti cikkhez

« következő  |  oldalak: 3  2  1   |  előző »
Tara Scott
#13. 2011. április 29. 21:32
Sajnos ez így van. A legszomorúbb, hogy a gyerek sem tehet róla, mert el kell tartania a családját. Nincs jó, mindkét fél számára megnyugtató megoldás. Úgy szeretnék a jövőbe látni, hogy valaha lesz-e erre egy jó lehetőség!
Köszönöm, hogy itt jártál.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. április 29. 20:21
Tara Scott
#12. 2011. április 29. 21:28
Maga a probléma is végtelenül szomorú, mert ma kevés ember engedheti meg magának, hogy otthon maradjon ápolni idős szüleit. Pedig az lenne a normális, mert ez a megoldás nem hiszem, hogy lelkileg nem teszi tönkre az embert. Végtelenül sajnálok mindenkit, aki erre kényszerül.
Köszönöm, hogy elolvastad.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. április 29. 19:01
Tara Scott
#11. 2011. április 29. 21:16
Drága Emmike!
A saját szenvedéseden keresztül átérzed az Ő fájdalmait, s mivel szeretettel teli ember Vagy, bizonyára jobban ápolod, mint egy papírral rendelkező szeretet nélküli ember. Szívből kívánom, hogy ez a szeretet tartsa meg Benned az erőt, hogy még sokáig ápolhasd Őt, és a Te állapotod se romoljon tovább!
Szeretettel ölellek.
előzmény: Emmike hozzászólása, 2011. április 29. 18:35
Mara
#10. 2011. április 29. 21:11
Drága Tara, szomorú sors, az öregség és tehetetlenség a legrosszabb, amit el tudok képzemni.
Szeretettel gratulálok nagyszerűen megírt elbeszélésedhez.
Answer
#9. 2011. április 29. 20:53
Kedves Tara, nagyon jó ez az írás! Remélem bennünket anno nem vesz majd körül a magány!
Tetszett és gratulálok!
Tara Scott
#8. 2011. április 29. 20:51
Nagyon szépen köszönöm, a képet is. Ilyenkor mindig magamból indulok ki. Iker jegyben születtem, ha bezárnának nem bírnám sokáig. De amikor az ember olyan helyzetbe kerül, mint az írásomban valóban könnyen eshet áldozatul akár bűnözőknek is. Kiszolgáltatottá, védtelenné válik. Borzasztó helyzet ez neki magának, és a családnak is. Nem tudok jó megoldást.
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. április 29. 16:36
Answer
#7. 2011. április 29. 20:50
Erőt, kitartást kívánok ehhez a nemes dologhoz, vigyázz magadra!
Szeretettel: answer
előzmény: Emmike hozzászólása, 2011. április 29. 18:35
Juhász Kató
#6. 2011. április 29. 20:21
Végül mindenki egyedül marad, akár van gyereke, akár nincs.
Szomorú dolog.
Eliza Beth
#5. 2011. április 29. 19:01
Szomorú nagyon. A vége főleg.
Emmike
#4. 2011. április 29. 18:35
Feltünt már, hogy a Te történeteid nem fejeződnek be az utolsó mondatnál, engem legalábbis továbbgondolásra kényszerítenek, illetve a leírtak, s a saját véleményem ütköztetésére. Egyébként, semmilyen képzettség birtokában hatodik éve vigyázok egy nénire, s bár elég beteg vagyok én is, még sokáig akarok vigyázni rá. Gyógyíthatatlan nyiroködémával küszködök, a prof szerint nem halálos csak kellemetlen.
« következő  |  oldalak: 3  2  1   |  előző »

Legolvasottabb cikkek

Sandi