Answer: Mea culpa

Vissza az eredeti cikkhez

oldalak: 1 
Answer
#10. 2013. november 27. 20:29
Meg kell szólalni, nem vitás.
Nem tettem, pedig a hitem is megkövetelte volna.
"Babrálva az igazságpapíron...", vagyis nem így, hanem időben kell felemelni az embernek a hangját.
Köszönöm a véleményedet!
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2013. november 27. 19:58
Juhász Kató
#9. 2013. november 27. 19:58
Helyes a felismerés. Aki az átlagosnál nagyobb tehetséget kapott, több a kötelessége is.
Kiállni a szegények, elesettek, méltánytalanul megbántottak mellett - mind költői feladat.

Úgy érzékelem, a jövőre vonatkozóan levontad a tanulságot.
siktár éva
#8. 2013. november 27. 06:41
Vannak bűnök, amit ha elkövet az ember élete végéig ott mardos a lelkiismeret és a bűntudat. Ettől megszabadulni nagyon nehéz, lehet, hogy elhalványul kissé idővel, de gyötör az biztos.

Szeretettel olvastam versedet kedves Answer.
Gratulálok!

Évi
Answer
#7. 2013. november 26. 18:26
Magára hagytam igaz véleményével valakit, és ez bánt azóta is.
Köszönöm, kedves Mara!
Szeretettel: Answer
előzmény: Mara hozzászólása, 2013. november 26. 17:07
Answer
#6. 2013. november 26. 18:24
Lekéstem a fellépést, ami hiba volt!
Köszönöm, hogy olvastál!
előzmény: Kandrács Róza hozzászólása, 2013. november 26. 14:47
Answer
#5. 2013. november 26. 18:18
Meg kellett volna szólalnom, nem tettem.
Nincs mentség.
Inkább az arcom ég...
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2013. november 26. 11:57
Mara
#4. 2013. november 26. 17:07
Draga Answer!

Onmarcangolo versed emberi tulajdonagaival a vegen tiltakozassal kivalo alkotas lett.
Szivbol gratulalok es olellek: Mara
Kandrács Róza
#3. 2013. november 26. 14:47
Kedves Answer...Ilyen megrovást én is adtam már magamnak. Csak nem ilyen szép szavakkal. Én bizony keményen oda mondtam a képembe a valót. Érdekes ,hogy tegnap írtam egy verset. Valami hasonló célzattal. Remélem meg jelenik itt is. A magányt ecseteltem-de van benne ejnye-bejnye is. Szeretettel olvastalak. Róza
Fer-Kai
#2. 2013. november 26. 11:57
S ha ez a valaki tényleg a saját lelke...
Hányszor tagadjuk meg, feszítjük keresztre a Lelkünk, a Fényt! S emiatt másokat is cserben hagyunk. A lélekfény viszont nem hagy el minket, ám éget, ha nem tudjuk befogadni.
oldalak: 1 

Legolvasottabb cikkek